Igehely: Róm 8:22-27; Kulcsige: Róm 8:26 „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”
A Biblia számos helyen mutatja be a Szentlelket, mint pártfogót és tanácsadót, aki úgy körülöttünk, mint bennünk azon munkálkodik, hogy életünket a keresztyén élet teljességére vezesse.
Pál apostol bátorítani akarja olvasóit akkor, amikor nehézségekkel néznek szembe. Arra ösztönzi hallgatóit, hogy kitartóan összpontosítsanak arra a reménységre, amit Jézus Krisztus ígért. Ennek a reményteli várakozásnak a beteljesülése csodálatos lesz. Ahogy a reménység segít a nehézségeken túljutni, ugyanúgy segít a Lélek, amikor imádkozunk a nehéz helyzetekben. Amikor ugyanis imádkozunk, nem mindig találjuk meg a megfelelő szavakat, ami képes kifejezni gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat és félelmeinket. Pál ezeket nevezi sóhajoknak és vajúdási fájdalmaknak. Ezekben a helyzetekben Szentlélek közbenjár, vagy még pontosabban közbelép az érdekünkben. Pontosan azt kéri, amire szükségünk van.
Pál szavain elmélkedve vajon milyen nehézségekkel nézünk ma szembe? Mi az a kérés, amit még magunknak sem merünk megfogalmazni? Ha van ilyen, akkor adjon reménységet az, hogy a Szentlélek ezekért is közbenjár.
Dr. Biró Zoltán
A Szentlélek segít legyőzni a testiességet
Igehely: Róm 8:9-13; Kulcsige: Róm 8:13 „Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.”
Ebben az igeszakaszban Pál apostol arra ösztönzi olvasóit, hogy a Krisztus által megváltott bűnös életüket bízzák a Szentlélek irányítására, aki elvezeti őket a krisztusi szabadság teljességére.
A római levélben a test jelképezi önző vágyainkat, önimádó cselekedeteinket és ösztönös kívánságainkat. Mindezek az egyénre károsak, a közösségre rombolóak. A törvény célja az volt, hogy a testies élet romboló hatását korlátozza, a következménye pedig az lett, hogy nagymértékben korlátozta az emberi szabadságot. De Krisztus halála és feltámadása felszabadította az emberiséget a törvény korlátaitól. A Szentlélek vezetése által pedig a megszabadult keresztyén már képes ellenállni a test ösztönös kívánságainak, mivel öntudatosan éli az életét.
Ez az öntudatos – Lélek szerinti – élet a folyamatos önvizsgálaton alapul, amikor naponként megkérdezzük magunktól, hogy például: „Miért tudtam szeretni valakit egy bizonyos élethelyzetben, és lobbantam haragra egy másikban?” „Miért vagyok képes kedves és megbocsátó lenni egyesekkel, míg hideg és elutasító másokkal?”
Dr. Biró Zoltán
Új hozzászólás