2019. november 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Gyötrődő imádkozás

Igehely: Mt 26:36-45; Kulcsige: 26:36 „Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Figyelemreméltó, hogy Jézus minden élethelyzetben kész volt és tudott imádkozni. Nemcsak akkor, amikor öröme volt, hanem szomorúságai és gyötrelmei közepette sokkal inkább. Ilyenkor imatársakat is keresett. Nem lehet ez másképp Isten gyermekei életében sem. Olyan jó, hogy amikor bűneim gyötörtek/gyötörnek, volt/van kivel megosztanom ennek terhét! Jézus őszintén elmondta helyzetét, szíve vágyát az Atyának. Bátorítson ez minket is arra, hogy Istennel legyünk mindig őszinték. Ugyanakkor Jézus nem követelőzött gyötrelmei között sem. Imádságainkban legyünk készek ráhangolódni Isten akaratára! Elszomorító, hogy amíg Jézus gyötrődik a bűn keserűsége miatt, addig tanítványai alusznak. Komoly figyelmeztetés ez ma számomra. Példaértékű Jézus imádságban való kitartása is. Megváltónk testi élete idején könyörgésekkel, könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa Őt a halálból (Zsid 5:7).

Kivel szoktad megosztani lelked gyötrelmeit? Kész vagy-e mindig elfogadni Isten akaratát? Mennyire vagy kitartó az imádságban a szenvedések idején?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Ékesen és jó renddel

Igehely: 1Kor 14:37-40

A rész elején az apostol a szeretetre való törekvésre buzdít. A szeretet több a lelki ajándékoknál. Az ajándékok közül a nyelveken szólást és a prófétálást említi. Ezek közül a nyilvános istentiszteleteken a prófétálást (magyarázó igehirdetés) hasznosabbnak tartja a nyelveken szólásnál. Az apostol által említett prófétálásra nézve mondta Mózes: „Bár az Úr minden népe próféta volna!” (4Móz 11:29)

A lelkileg éretlen és megosztott korinthusi gyülekezetnek szüksége volt az apostol Krisztustól vett rendeleteire, szabályozásaira. De ezeket akkor és ott nem fogadták el a tudatlanság és lelki gőg csapdájában levők, mert prófétáknak és Lélekkel teljes embereknek tartották magukat. Akik valóban azok voltak, felismerték, hogy Pál ezeket az Úr parancsából írta nekik. Aki viszont nem ismerte ezt el, az nem számíthatott sem az Úr, sem az apostolok elismerésére.

E rendeletek ma is érvényesek istentiszteleteinkre. A Pál által rendelt ékesség, tisztesség és jó rend kell, hogy jellemezze alkalmainkat. Igyekezzünk és vigyázzunk erre!

Kiss Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 103:13–18; Kulcsige: Zsolt 103:17 „De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is.”

A legkorábbi felmenőm, akiről tudok, 1721-ben települt be Magyarországra egy evangélikus közösséggel együtt, és a közösség vezetőjének, lelkipásztorának a lányát vette feleségül. Állítólag igehirdető és presbiter is volt, sőt a családunk elmúlt 300 évében, ami dokumentálva van, több hozzá hasonló istenfélő utódja lett neki. Előfordul nálunk nagycsaládi találkozókon, hogy velem együtt 6-7 lelkipásztor is jelen van.