Igehely: Mt 19:13-15; Kulcsige: 19:13 „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.”
Palesztinában szokás volt, hogy az édesanyák gyermekeiket elvitték egy híres rabbihoz, hogy imában kérjen áldást rájuk. Megváltónk földi szolgálatának egyik kiemelkedő mozzanata a gyermekekhez való viszonya volt. Neki volt ideje a gyermekekre még akkor is, amikor Jeruzsálembe ment, hogy értünk meghaljon. Minden szülő forró vágya, hogy gyermekei Istentől megáldottak legyenek. Felemelő és megható gyülekezeti alkalmainkon a gyermekekért való imádkozás gyakorlata, amit Jézus e példája alapján gyakorolunk.
Sokatmondóak Jézus tanítványaihoz intézett szavai: 1.) Hagyjatok békét e kisgyermekeknek! Más szóval: engedjétek hozzám jönni őket! 2.) Ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket ebben! 3.) Ilyeneké a mennyek országa. Vagyis gyermeki lelkület, bizalom, engedelmesség és megbocsátásra való készség nélkül senki sem lehet részese Isten országának.
Igényeled-e gyermekeid életére Jézus áldását? Rendelkezel-e olyan gyermeki tulajdonságokkal, amik hiányában nem lehetsz a mennyország részesévé?
Kiss Zoltán
Örömmel és hálaadással
Igehely: Fil 4:2-9
Az öröm és hálaadás a modern világ hiánycikkei. Hiányuk megbetegíti testünket-lelkünket. De az Úrban levők, Benne megmaradók életében mindezek jelen vannak. Pál és Szilász véresre vert testtel, kalodába zárt végtagokkal is tudott örömmel énekelni (ApCsel 16:25). Olyan jóleső olvasni, hogy a hívők életében mi minden társul az örömmel és hálaadással:
Szelídlelkűség, ami ismertté lehet minden bennünket ismerő, minket körülvevő ember előtt. Az Úr visszajövetele közelségének a biztos tudata, amit gyermekei sóvárogva várnak. Aggodalmaskodástól mentes, imádkozó, könyörgő, szükségeinket bizalommal Isten elé táró élet. Minden emberi értelmet felülhaladó békesség, ami képes szívünk és gondolataink megőrzésére a Krisztus Jézusban. Igaz, tiszta, kedves, jó hírű, erényes és dicséretes gondolatok, amikre Isten Igéje tanít, nevel, és amiket elődeinktől is láttunk és hallottunk. Ezeknek cselekvése következtében megtapasztalhatjuk a békesség Istenének velünk maradását személyes életünkben és nyilvános istentiszteleteinken.
Kiss Zoltán
Új hozzászólás