Igehely: 1Thessz 2:1–12; Kulcsige: 1Thessz 2:8 „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.”
Középiskolában bibliaismeretet oktatva (nem titkolt cél az evangélium hirdetése) többször is beszélgethettem pedagógusokkal. Az egyik tanárnő így foglalta össze a pedagógia lényegét: „A gyermeket szeretni kell!” Ennyi! Egyszerű, de a lényeget megragadó definíció. A tanárok is rájöttek: ha szeretik azokat, akiknek ismereteket, életszemléletet akarnak átadni, sokkal könnyebb dolguk lesz.
Pál apostol az evangéliumot ugyanezzel a hozzáállással vitte Thesszalonikába és máshova is: „Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az evangéliumot, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.” Nem terméket sózott rájuk, nem ledarálni akarta a mondandóját – adott esetben mosva utána kezét, hogy én szóltam –, hanem úgy megszerette azokat az embereket, akiknek Jézusról akart beszélni, hogy az érezhető volt. Aztán mivel fogadták az evangéliumot és a szeretetét, lelki atyaként élt abban a rövid időszakban köztük.
Te és a te közösséged megszerette már azokat az embereket, akiknek a Krisztust akarjátok prédikálni?
Szólláth Imre Rudolf
Prófétát ihlető zene
Igehely: 2Kir 3:12b–25; Kulcsige: 2Kir 3:15 „De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát.”
Izráel, Júda és Edóm királya érkezik Elizeushoz, hogy egy bizonyos kérdésben megtudják az Úr akaratát. Csak Júda királya, Jósafát, miatt hajlandó a próféta közbenjárni a királyok és Isten között. Az Úrhoz való közeledésének választott módja ez esetben a zene: „hozzatok ide egy lantost. Amikor a lantos zenélni kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát. Így szólt: …”
Manapság gyakran figyelmeztetjük magunkat és a ránk bízottakat arra, hogy ne a zene által befolyásolt lelkiállapotot keressük, vagy akarjuk előállítani. Nem is arra van szükségünk, hanem az Istenre. A világmindenség Urának hatalma van, hogy úgy és akkor szólítsa meg az embert, ahogy és amikor akarja. Mert igaz, hogy a lantos zenélt, de ha nem indul meg az Úr keze, és nem érinti meg a prófétát, hiába a lantos. Valamiért tetszett Istennek, hogy így nyilvánuljon meg. Hála Isten nagyságáért, befolyásolhatatlanságáért és mégis kegyelmességéért!
Nekünk van olyan megtapasztalásunk, hogy zene/ének közben érintett meg minket az Úr, és ért el üzenetével?
Szólláth Imre Rudolf
