Igehely: Róm 7:22-25; Kulcsige: 7:24-25a „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
A sorkatonák nevelésében az egyik cél – amit sokan tapasztaltunk is –, hogy lépjük túl korlátainkat, lássuk meg, hogy többre vagyunk képesek, mint azt előtte gondoltuk volna. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember messze elmarad attól a céltól, amit Isten számára elkészített.
Igehely: Róm 7:14-21; Kulcsige: 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.”
Miután Pál apostol előzőleg a megtéréséről írt, a ma reggel olvasott igeszakaszban azt mutatta be, hogy milyen jellegű az a harc, amelyet továbbra is, megtért emberként is, újra meg újra átélt.
Igehely: Róm 7:7-13; Kulcsige: 7:8 „De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn.”
Pál apostolnak egy fájdalmas gondolattal kellett foglalkoznia. A probléma ugyanis a következő: hogyan lehetséges, hogy valami, ami jó, igaz és szent – hiszen Isten törvényéről van szó –, nem termett jó gyümölcsöt, hanem éppen a bűnt mozdította elő?
Igehely: Róm 7:1-6; Kulcsige: 7:4 „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.”
Pál apostol egy hétköznapi hasonlat segítségével érzékeltette a valódi keresztyén szabadságot. A korabeli zsidó jogrend szerint a férjes asszony a férj haláláig nem bonthatta fel a házassági köteléket, és engedelmességgel tartozott férjének.
Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: 6:19b „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”
Szabadság és rabság – az emberi élet nagy kifejezései. Az ember ugyanis mindig valakinek vagy valaminek a rabja, és valakitől vagy valamitől szabad. A Szentírás szerint, aki rabja a bűnnek, az „szabad” az igazságtól, az Isten szerinti igaz élettől. Ez azonban kétes értékű szabadság.
Igehely: Róm 6:12-18; Kulcsige: 6:17 „De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok!”
Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Pál apostol rómaiakhoz írt levelén. A most olvasott igeszakasz arról szól, hogy ne szánjuk többé magunkat a bűn cselekvésére, hanem szánjuk oda magunkat Istennek.
Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt. Ez a lényeg! Isten célja, hogy megerőtlenüljön, érvényét veszítse, végső soron megsemmisüljön a régi életünk. Nekünk is célunk, hogy elszakadjunk a bűnben maradásnak (1.v.) még a gondolatától is; a bűnnek szolgálástól eljussunk a bűntől való megszabadulásig (7b.v.).