Igehely: Róm 6:12-18; Kulcsige: 6:17 „De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok!”
Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Pál apostol rómaiakhoz írt levelén. A most olvasott igeszakasz arról szól, hogy ne szánjuk többé magunkat a bűn cselekvésére, hanem szánjuk oda magunkat Istennek.
Pál ismét felveti a kérdést, hogy vajon vétkezhet-e az ember szabadon a kegyelem uralma alatt? Nem csoda, hogy ismét felteszi ezt a kérdést, hiszen olyan gyakori a tudatos vétkezés és könnyelműség a bemerítkezés után is. Sokan hajlamosak elfogadni azt az elméletet, hogy a kegyelem uralma alatt sem lehet mást tenni, mint vétkezni, és hogy ez törvényszerű és megengedett is. Sokan úgy vélik, hogy azért vagyunk a kegyelem alatt, hogy bűneink újra és újra megbocsáttassanak. Ez azonban tragikus félreértés! A kegyelem uralma alatt nem azért van az ember, hogy tovább vétkezzék, hanem azért, hogy megszentelődjék! Valóságosan felszabadulunk tehát a bűn zsarnokságától, hogy az Isten akarata iránti engedelmességet válasszuk, és hogy életünket a továbbiakban Neki szánjuk oda.
Miért alkuszik meg sok hívő a bűnnel, Isten bűnbocsátó kegyelmére hivatkozva? Életed mely területein tapasztaltad meg a bűn feletti győzelmet?
Horváth Ferenc
Testvéreitekről se feledkezzetek meg
Igehely: Józs 1:12-18
Mai igénk Isten népének egységéről szól, melyet az Úr iránti engedelmességben kellett megvalósítani. Két és fél törzs ugyanis a Jordántól keletre eső területen már megkapta osztályrészét, ám Józsué emlékeztette őket kötelességükre: segíteniük kell a többi törzseket a nyugati országrész elfoglalásában. A rúbeniek, a gádiak és Manassé fél nemzetsége már megkapták örökségüket a Jordánon túl. De nem volt szabad elfelejteniük, hogy örökségük szerves egységet képez testvéreikével. Az ő gazdagságuk, jólétük, melyre korábban szert tettek, a harc élére állította őket. Mivel nem kellett családjaik biztonságáról gondoskodniuk, így a harcban nagyobb terhet vállalhattak, mint otthontalan testvéreik.
Nem tudjuk, hogy az összes érdekelt férfit hívták-e össze, vagy csak a vénekkel tanácskozott Józsué, ám a kapott válasz mindenesetre kielégítő volt, hiszen engedelmességet fogadtak Józsuénak, ezzel együtt pedig az Úrnak.
Ahogy a nép hallgatott Józsuéra, a hívők ma úgyszintén felismerik Krisztus hangját, és engedelmeskednek akaratának, hiszen Urunk is a benne hívők egységéért imádkozott, és a Szentlélek által kész azt meg is valósítani.
Horváth Ferenc
Új hozzászólás