Igehely: Ézs 11:1-10; Kulcsige: 11:2 „Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”
„Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” – mondja a közmondás. Isten mindig betartja ígéretét! A Messiás ígérete valóban szép szó, a legszebb, mert a belső szépségre helyezi a hangsúlyt, ahogyan igeszakaszunk is tükrözi.
Igehely: JSir 3:25-26; Kulcsige: 3:26 „Jó csendben várni az Úr szabadítására.”
Bűnre hajlamos emberi természetünk nehezen tud csendben várni. Ha mégsem kerülheti el, panaszkodással és kritizálással próbálja a várakozást „elviselhetőbbé tenni”.
Igehely: Ézs 42:1-9; Kulcsige: 42:1 „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.”
Istentől elrugaszkodott világunkban rengeteg reklámmal és termékbemutatóval találja magát szemben az ember. Isten a prófétája által legértékesebb ajándékát, Jézus Krisztust, a Szolga-királyt mutatja be (Mt 20:28).
Igehely: Zsid 4:1-13; Kulcsige: 4:9 „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”
Igénkben három „nyugalomról” van szó:
1. Isten szombati nyugalma: a megtérés nyugalma (3-4.v.). A Bárány vérének menedékében lesz a miénk hit által ez az állapot. Így leszünk Isten gyermekei, nem vádol a szívünk, az ördög fogságából megszabadulunk.
Igehely: Mt 6:5-8; Kulcsige: 6:6 „Az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.”
Ezzel az igével az imádság szentek szentjébe lépünk. Vegyük le „lábbelinket”, azaz bármit, ami megakadályoz, hogy Vele találkozzunk!
Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”
Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?
Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”
A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).