2017. december 5., kedd

DÉLELŐTT | 
Reménység a halált is eltörlő Krisztusban

Igehely: 1Kor 15:21-28; Kulcsige: 1Kor 15:26 „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”

Pál apostol olyanoknak írta ezeket a sorokat, akik bizonytalanságban éltek. Olyanoknak, akik Jézus kereszthalálát és váltságművét elfogadták ugyan, de a feltámadással kapcsolatban nem volt igazi meggyőződésük. Még nem jutott el a hitük arra a szintre, ahonnan meglátták volna, hogy Isten minden ígérete igaz. Nem tudták elképzelni, hogy azt, amit Isten Jézussal megtett, meg fogja tenni a benne hívőkkel is. Isten most nekünk üzeni Igéjén keresztül, hogy ne csak ebben az életben reménykedjünk a Krisztusban, mert akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk. A keresztyénség alapja nem egy eszme, vagy filozófia, hanem egy élő személy, Jézus Krisztus, az élő Isten élő Fia. Isten gyermekei tudják, hogy ez a föld, ahol most élnek, mulandó. Igazi hazánk Isten országa, ahol a feltámadás után örökre együtt fogunk élni a mi urunkkal, Jézus Krisztussal és Istennel, a mi mennyei Atyánkkal. Jézus Krisztus a bizonyíték arra, hogy létezik feltámadás, van örök élet. Mivel ő él, nekünk már most személyes kapcsolatunk van vele. Ezért élünk másképp, mint ahogy a világ él. Őrizzük meg ezt a hitet és reménységet mindvégig.

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Nóé özönvize nem megy át többé

Igehely: 1Móz 9:12-17 „Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.”

Az özönvíz drámai eseményei után, amikor csak nyolc lélek menekült meg az egész földre kiható ítéletből, Isten szövetséget kötött Nóéval. Hegyek emelkedtek föl, völgyek süllyedtek alá, az egységes szárazföld is részekre szakadt, és minden elpusztult, de Nóé megmenekült, családjával együtt. Hálája jeléül oltárt épített. Míg hálát adott azért, hogy Isten nekik egy újabb esélyt adott az életre, ígéretet kapott arra nézve, hogy nem lesz többé özönvíz. Ennek az ígéretnek a jele ma is ott díszlik a felhőben, ha esős idő után, a nappal átellenben megtörik a fénysugár az apró esőcseppekben. Amikor látjuk a szivárványt, emlékeztessen ez minket arra, hogy egyedül Jézus Krisztus, a mennyei Bárka jelenti számunkra a menekülést. Isten később Ábrahámmal is szövetséget kötött, amelynek jeleként a körülmetélkedést adta (1Móz 17:11), majd Izráellel is, ahol a szombat lett a szövetség jele (2Móz 31:16-17). Végül Jézus Krisztusban kötött új szövetséget velünk. Ennek (egyik) jele az úrvacsora (Lk 22:20). „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8)

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?