Igehely: Jer 22:20-23:22; Kulcsige: Jer 23:5 „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.”
Istentől küldött prófécia érkezett a néphez, ítéletet hirdetett a hűtlen vezetők, pásztorok ellen. Érkezik az igaz uralkodó! Ez az ígéret teljesen Jézus Krisztus személyével teljesedett, illetve teljesedik be.
Igehely: Jer 36:9-32; Kulcsige: Jer 36:28 „Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákím, Júda királya!”
„Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya!” (Jer 36:28)
Igehely: Jer 49:1-33; Kulcsige: Jer 49:21 „Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajgatásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.”
Isten ítélete utolérte Edóm, Szíria és Élám földjét is. Többek között azért, mert bűnös büszkeséggel, önteltséggel saját katonai erejükben és védelmükben bíztak. Az ilyen arrogancia arra készteti az embert, hogy többet képzeljen magáról másoknál.
Igehely: Jer 48:1-25,42; Kulcsige: Jer 48:42 „Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az Úrral szemben.”
A móábiak Lót leszármazottai voltak, a Holt-tenger keleti részén éltek. Az évszázadok során állandó konfliktusban éltek Izráel népével. Végül Dávid leverte a moábiakat, és így Izráel ellenőrzése alá kerültek egészen Salamon uralmáig.
Igehely: Jer 47:1-7; Kulcsige: Jer 47:4b „Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait.”
Isten a filiszteusok ellen hirdet teljes és mindent átfogó ítéletet. Elevenen tárul szemünk elé ez a végzet, mint egy északról érkező hatalmas folyó, ami mindent elsöpör az útjában. Isten ítélete közeledik felénk is, és mindent elsöprő lesz. Filisztea sem menekülhetett!
Igehely: Jer 46:1-28; Kulcsige: Jer 46:19a „Készítsd a holmidat, mert fogságba mégy, Egyiptom lakossága!”
Jeremiásnak Isten elközelgő ítéletét kellett hirdetnie Egyiptom számára. Bálványimádásuk és hamis istenekbe vetett bizalmuk az egész nemzetet romlásba döntötte. Isten minket is figyelmeztet: ne legyenek bálványaink, ne imádjunk hamis isteneket.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.