Igehely: Jn 14:12-21; Kulcsige: Jn 14:16 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”
Mennyiszer hallhattuk, hogy ha az Úr Jézus ma is itt élne közöttünk, ha láthatnánk csodáit, közösségben lehetnénk vele, akkor több hívő lenne, más lenne a világ. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem ez volt a Jóatya terve, mert az Ő tervében kihagyhatatlan szerepe van a hitnek.
Igehely: Jn 14:1-11; Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
Ma reggel egy ilyen kijelentéssel találkoztam: „Éppen itt és most, a szemünk előtt játszódik le e könyvnek a tartalma, és szinte senki nem veszi tudomásul!” Igen, a Bibliáról van szó. Nagyon eldurvult a helyzet.
Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: Jn 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
Júdás elment. Az Úr Jézus azt hirdeti, hogy kereszthalála megdicsőülésének az eszköze. Az Ő megdicsőülése nem öncélú. Isten iránti teljes engedelmességével és az emberek iránti önfeláldozó szeretetével Istent dicsőíti. Ennek következményeként Isten is megdicsőíti Őt.
Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: Jn 13:26 „Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának.”
Eddig Urunk csak célzott elárulására, most megnevezi árulóját. Bár János korábban többször is rámutatott Jézus isteni hatalmára, most emberi mivoltában is láttatja Őt velünk, amikor azt írja, hogy Jézus megrendült lelkében (21a). A Mester bejelentése zavarba hozta tanítványait.
Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete.
Igehely: Jn 13:1-11; Kulcsige: Jn 13:5 „Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.”
János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.