Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:58 „Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Egy ember teljesen biztos volt benne, hogy bárhova követni akarja Jézust. Önként ajánlkozott, nem várta, hogy hívják. Azonban nem gondolta át szavainak súlyát. Jézusnak tisztáznia kellett vele, mivel jár az Ő követése. Volt, amikor visszatartott embereket, hogy gondolják át újból vállalkozásukat. Máskor pedig sürgetette őket, hogy induljanak el a követésére. Jézus tehát feltárta előtte, hogy mit jelent a gyakorlatban az, amiről az ember gondolkodott: a jólét és kényelem feladása. A Mester elmondta, hogy neki nincs otthona, amit a sajátjának nevezhetne. Ebből kiérthető, hogy számára ez a föld nem jelentett igazi otthont. Elmondta azt is, hogy a rókáknak és a madaraknak több van a természetes kényelemből és biztonságból, mint neki. Nos, vessük fel újból a kérdést: Akarom-e ennek ellenére is követni Jézust, kész vagyok-e meghozni ilyen nagy áldozatot? Kész vagyok-e hittel rábízni magam Istenre és naponta hitből élni? Jézus figyelmeztette hallgatóit, hogy aki követni akarja Őt, annak le kell mondania önmagáról. Mi tart vissza attól, hogy teljes mértékben vállald a tanítványság kihívását?
Tóth Róbert
„Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik”
Igehely: Zsolt 135:13-21
Az Isten dicséretére buzdít ez az igeszakasz, még a bálványok kigúnyolása által is. Mit tett és tesz érted az Úr? Örömteljes hálaadással emlegesd tieidnek, és másoknak, hadd hallják, ébresztgetve hitüket az Úr iránt. Izráel népe is sokszor emlegette az Úr nagy tetteit, dicsőítve Őt, hírnevet szerezve személyének „nemzedékről nemzedékre”.
Istent dicséred, ha látod, és ha rámutatsz az értelmetlen bálványimádásra, amit mások imádattal, rajongó érzésekkel és kitüntető figyelemmel tesznek. Te féld és áldd az Urat! Amíg a te lelked megtelik élettel és örömmel, addig a bálványimádók lassan haldokolnak, hiszen hasonlóvá lesznek ők is ahhoz, amihez életüket kötötték, ami elsorvasztja a testet, s ellopja a figyelmet, időt, de boldog életet nem ad.
Mi istenfélők, és nem bálványimádók vagyunk. Ne is legyen semmi fontosabb, mint szerető Istenünk. Bízzunk Benne! Dicsérjük Őt, hogy ezen a napon is velünk volt, és pihenjünk békességben, mert tőle jön holnap is mindaz, ami örömteljes.
János Levente
