2024. szeptember 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Emlékezzetek Isten szövetségére!

Igehely: 1Krón 16:12–22; Kulcsige: 1Krón 16:17 „Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül.”

Jákóbnak a saját, és a családtagjai által elkövetett bűnök miatt sok mélységet kellett megélnie. Ennek ellenére Isten nem hagyta őt magára. Álomban, látomásban biztatta, bátorította, megújította szövetségét vele és utódaival. „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm és a vaszárakat leverem.” (Ézs 45:2)

Dávid király, miután visszakerült Isten ládája Izráelhez, új sátrat állított fel, és a ládát a sátor közepére helyezte. Visszaemlékezett Jákóbra is, de a hálaéneke egyedül Isten felé szállt, őt magasztalta azért, amit nemzedékeken keresztül Izráel népével tett. „Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” (1Krón 16:23–24)

A Te szívedben hol van Isten? Beállítottad az egyik sarokba, vagy a főhelyen, középen? Csendesedj el, és vedd számba, mennyi jót tett veled az Isten! Tudsz-e erről bizonyságot tenni a munkahelyeden, az utcán, az üzletben? „Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék!” (1Krón 16:25)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

A halálból megmenekült ember hálaimája

Igehely: Zsolt 116:1–19; Kulcsige: Zsolt 116:8 „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.”

A hívő ember is megbetegedhet? Őt is elbocsáthatják a munkahelyéről? Betörhetnek hozzá? Igen! Ilyenkor szakad ki belőlünk a kérdés: „Uram! Miért én?”

A zsoltáríró így ír helyzetéről: „Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok” (3.v.). Kétségbeejtő helyzet. Hogyan lehet ebből kimenekülni?! Olvassuk a megoldást: „De az Úr nevét hívom segítségül. Ó, Uram, mentsd meg életemet” (4.v.)!

Tudunk mi is gyermeki hittel odafordulni Istenhez? „Uram, Benned bízom, csak Te tudsz segíteni rajtam!” Olyan jó, hogy a mi Istenünk kegyelmes és igazságos, és nem a műveltségi szintünk szerint bánik velünk. Megőrzi az Úr az együgyűeket is, felsegíti az elesetteket is.

Azt a sok jót, amit tesz velünk az Úr, pénzzel nem tudjuk kifizetni. Ő az odaszánásunkat, a szívünket, a szeretetünket kéri. Azt szeretné, hogy a fogadalmakat, amiket ilyenkor teszünk, tartsuk is be, és népéhez tartozva, együtt dicsérjük és imádjuk őt.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).