Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsid 12:2)
Jézus Krisztus befejezve földi küldetését, felment az Atyához, és elfoglalta méltó helyét a királyi szék jobbján. Mennybemenetele éppúgy isteni csoda volt, mint földre születése.
Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. (1Jn 2:1)
Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. (Róm 8:34)
„Ha el kell vesznem, hát vesszek el!” (Eszt 4:16d)
Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! (1Móz 44:33)
Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6:8)