RMBGySz*

Áhítat

2018. február 22., csütörtök

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”

Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért?

2018. február 21., szerda

Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:32 „Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.”

Jézus felment a hegyre imádkozni és magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot. Miközben imádkozott, az arca átváltozott. Jézus Krisztus életében azt látjuk, hogy időnként emberi mivoltának jellemvonásait tárta tanítványai elé, máskor pedig az Istenségét láttatta meg velük.

2018. február 20., kedd

Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:25 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”

Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni az egészsége, az élete érdekében. Jézus azt mondja az ilyen emberre, hogy bár keresi, mégis elveszti az életet.

2018. február 19., hétfő

Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”

Jézus első kérdése a tanítványok felé, hogy kinek tartja őt a sokaság? A második pedig, kinek tartják ők Jézust? Fontos, hogy mi is tudatában legyünk, kinek is tartja a világ Jézust, mert nekünk a világban kell misszióznunk, és ismernünk kell a világ valós szükségét.

2018. február 18., vasárnap

Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:13 „Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak.”

Az ötezer ember megvendégelése történetét mind a négy evangélista megemlíti. Ez pedig nem véletlen. Fontos mondanivalója van ezzel a mindenkori olvasó számára.

2018. február 17., szombat

Igehely: ApCsel 18:2-3.26; Kulcsige: ApCsel 18:26 „Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.”

Nem tudjuk, hogy Akvilának és Priszcillának voltak-e gyermekei. Ami azonban megfigyelhető, hogy mindketten Istennek odaszánt életűek voltak. Ez a család Korintusba költözött, mert Rómából kitiltották a zsidókat.