Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!
Isten szavára hallgassunk (14–18)! Miközben imádkoztak, Isten megszólalt, jött a segítség, a bátorítás. Isten valóban létezik, törődik az övéivel, azokkal, akik segítségül hívják Őt. Isten beszéde világos útmutatást ad nekünk is, és felszólít a cselekvésre. Minket sem tétlenségre, hanem munkára, összefogásra, nemes harcra hívott el az Úr.
Isten dicsérete elsődleges (19–23). Nem csak az éneklés fontos, az Istent dicsőítő élet sokkal fontosabb. Nekünk is ez kell a győzelemhez, a sikerhez, a beteljesedéshez: Istent magasztalni és áldani mindenért.
Szűcs Sándor
Az engedetlenek számonkérése
Igehely: 1Sám 15:13–21 Kulcsige: 1Sám 15:19 „Miért nem hallgattál az Úr szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az Úr?”
Az engedetlenség nyilvánvalóvá lesz a hízelgésben: Sámuel, „az Úr áldottja vagy te” (13.v.). Kifogások keresésében, amikor vallásos ruhát ad az engedetlenségnek, azzal magyarázva, hogy „az Úrnak áldozza”. Mások hibáztatása is egy rossz módszer vétkünk eltakarására, de a magyarázkodás és védekezés is, amikor próbáljuk áthárítani a felelősségünket másokra.
Hogyan kell meginteni és számonkérni az ilyen embert? 1. Szembesíteni kell a tényekkel: az a juhbégetés (14.v.) elárul téged. Fel kell mutatni, a konkrét bűnöket. 2. Leállítani a kifogásokat, azokkal csak súlyosbítja a vétkét, illetve tovább vétkezik. „Hallgass!” (16.v.) – Védekezésre nem kell további lehetőséget adni. 3. Emlékeztetni kell a feladatára, amit elmulasztott: „irtsd ki a vétkes amálékiakat” (18.v.). Nem könnyű feladat, de Isten ezt kéri, ennek kell engedni. 4. Rávilágítani a kiváltó okra: „Miért nem hallgattál az Úr szavára?” (19.v.) Mindig ott belül dől el a harc, a szívben.
Eddig hogy kérted számon az engedetlenséget? Önmagadban felismered azt? Mit tanulsz ebből az esetből?
Szűcs Sándor