2025. október 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Hit által

Igehely: Gal 3:1–7 Kulcsige: Gal 3:5 „Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”

Galácia gyülekezeteinek testvérisége jól indult el a hitélet útján. Pál apostoltól hallották a tiszta igét a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról. De hamar megjelentek a tévtanítók, akik el akarták ferdíteni a Krisztus evangéliumát, hirdetve, hogy a törvényben előírt cselekedetek is szükségesek az üdvösséghez.

A törvény jó volt, hogy elvezessen az Úr Jézusig minket, de most már Krisztus kell, hogy legyen mindenekben minden számunkra. Őt hit által fogadhatjuk be. Hit által hallottunk róla, hit által követjük Őt, hit által lehetünk igazak Isten előtt a Szentlélek által. Nem az a legfontosabb, hogy mit tehetek én, bár az sem lényegtelen. A legfontosabb az, amit Jézus tett és tesz értem. Ő most is a Szószólónk az Atyánál. A hit Isten ajándéka, az ige Jézus Krisztusról szóló örömüzenet: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe” (ApCsel 16:31).

Ábrahám hitt Istennek, és ez tulajdoníttatott neki igazságul. Ne engedd, hogy bárki vagy bármi eltávolítson a Jézus Krisztusban való hittől, mert csak benne való hit által van üdvösségünk! „Hinni taníts, Uram!” (HH 275/1.)

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Cselekedetekben megmutatkozó hit

Igehely: 2Pt 1:3–11 Kulcsige: 2Pt 1:5 „Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet.”

Péter apostol is tanít minket, hogy a hit mellé még tegyünk, ragasszunk jó cselekedeteket is, hogy ne legyünk tétlenek, sem terméketlenek a mi Urunk megismerésében.

Egy ószövetségi példával szeretném alátámasztani ezt az igazságot. Amikor Jónás Ninivében elmondta rövid prédikációját, „Ninive lakosai hittek Istenben, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, felkelt trónjáról, levette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült” (Jón 3:5–6). Milyen fontosak és kimagaslóak voltak ezek a cselekedetek! Az egész város minden lakosának a hite mit sem ért volna, ha nem tettek volna semmit. De valódi megtérésük megmentette őket. Vajon hiábavalók voltak a cselekedeteik? Nem hiszem. Az Úr látta őket jól, és megkönyörült rajtuk. Mi is ragasszuk egyik jó cselekedetet a másikhoz, hogy ne botladozzunk, hanem dicsőségesen mehessünk be a mi Urunk és Üdvözítőnk örök országába!

Milyen jó cselekedetekben mutatkozott meg ma a mi hitünk?

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.