Igehely: 1Kor 9:24–27 Kulcsige: 1Kor 9:25 „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”
Megfogalmaztad már valamikor, hogy mi az életed célja? Nem mindig könnyű ezt kifejezni, pedig legtöbb embernek vannak céljai, legfeljebb még nem határozta meg ezeket. Egyes emberek vágya a mindennapi létszükségletek kielégítése, másoknak lehetnek olyan földi céljaik, mint a rang, tisztelet, vagyon vagy más földi értékek elérése.
A sportolók hozzáállása a versenyhez a céljuk elérése érdekében remek példa előttünk. Hiszen rengeteg energiát fektetnek bele abba, hogy teljesítményük megfelelő legyen. Egy világbajnok sportoló mesélte el egy alkalommal, hogy a verseny előtt nem pusztán fizikai erőfeszítéseket kell tenni, mert a felkészülés fontos része a célra való összpontosítás is. Elmondta, hogy napi rendszeres edzései mellett mindennap több alkalommal elképzelte, hogy milyen teljesítményt kell nyújtania a versenyen. Lakását teleírta feliratokkal, hogy világbajnok akar lenni, valamint több más hasonló motiváló üzenettel. Mentálisan, szellemileg készek kell legyünk, ha naponta szeretnénk kitartó erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy elérjük a célunkat.
Sokszor úgy tekintünk az üdvösségre, mint amit már úgyis megnyertünk, és nem kell érte semmit tennünk. Pedig a hívő élet nem egy unalmas utazás, hanem kitartó küzdelem, alapja pedig az örök élet elnyerésének a reménysége. Nem lehet szebb és fontosabb számunkra, mint az a jutalom, amit Isten ad nekünk a hitünkért és szolgálatunk elvégzéséért. Ne legyen előttünk sem bizonytalan a cél! Akik hitre jutottunk, tudjuk hova tartunk, és meg is akarunk tenni mindent, hogy odaérkezzünk. Szükség van arra, hogy félretegyük testi kívánságainkat, ellenálljunk a Sátán kísértéseinek, vállaljuk fel a szolgálat terhét, nem kényszerből, hanem örömmel.
A világban rengeteg mulandó, elértéktelenedő jutalom kecsegteti az embereket. Számunkra Isten a legnemesebbet kínálta fel, ami örökké tart, aminek jutalma mindennél értékesebb. Ma is legyen előttünk ennek a célnak ragyogása, hogy odaszánjuk magunkat Krisztus szolgálatára és a szentségben való növekedésre!
Fogalmazd meg életed legfőbb célját! Mit teszel ennek elérése érdekében?
Szabó Szilárd
Kérjük reménységünk erősödését, hogy higgyünk és lássunk! – Zsolt 27:13–14
A gyülekezet: az Isten igéjét hiredetők közössége – ApCsel 13:1–12, 42–52 (2Kor 2:17)
Az örökkévalóság hangja a szívben
Igehely: Préd 3:9–15 Kulcsige: Préd 3:9–11 „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott.”
Az élet problémái között megkísérthetők vagyunk, hogy kiábránduljunk munkánkból, feladatainkból. Amikor nincs előrehaladás a tevékenységünkben, megtörténik, hogy így tekintünk az életünkre, mint a prédikátor: „mi haszna a munkásnak abból, amiért fáradozik?”
Mi nem tudjuk Isten minden tervét felfogni, megérteni, de tudnunk kell, hogy minden egy előrelátó, jól kigondolt terv szerint működik. Életünk nem véletlenek sorozata, nem a körülmények áldozatai vagyunk. Isten akarata végigkíséri életünket és eredményességünket is meghatározza. Megszabta, hogy az ember dolgozzon, szolgáljon, úgy tervezett bennünket, hogy tenni akarjunk, és biztosítja az alkalmakat is a cselekvésre. Nem kell elkeserednünk, ha ez nehéz, eredménytelennek tűnő feladat. Csak legyünk hűségesek, kitartóak, a többit bízzuk az Úrra!
Isten terve az, hogy az életünk földi életre vonatkozó részeit is élvezni tudjuk. Örömünket találjuk a hétköznapi cselekvésekben, amelyek általánosnak, sokszor haszontalannak is tűnnek, de mégis részei Isten nagy tervének. Mai napunk, elmúlt hetünk minden fáradalma Isten kegyelme. Ha van munkánk, ha fel tudtunk kelni, ha meg tudunk pihenni, legyünk hálásak ezekért. Isten szándéka az, hogy ezekben is örömmel, megelégedéssel tudjunk élni. Engedd, hogy a földi élet nehézségeit Isten öröme írja felül a szívedben!
Isten legnagyobb terve az örökkévalóság, amelyet az ember szívébe helyezett. Szinte minden vallásnak, hitnek az egyik alaptétele, hogy az emberi lélek nem halandóságra van teremtve. Még azok is, akik távol vannak a keresztyén hit alapjaitól, reménykednek ebben, vágyakoznak ez után. Isten nemcsak a szívünkbe helyezte az örök élet reménységét, hanem Jézus Krisztusban megmutatta az utat is ehhez.
Milyen áldott reménység, hogy a földi élet végén, amikor minden elmúlik, Isten mindent újjá tesz: új ég, új föld lesz, ahol nem lesz elmúlás. Mennyivel áldottabb a bizonyosság, hogy a Jézus Krisztusban való hit által azt kétségtelenül örökölni fogjuk.
Az örök életben való reménykedés nagyobb és erőteljesebb a mulandó örömöknél, segít túllátni az élet küzdelmein és a mulandóságon.
Szabó Szilárd
