d.e. Az Ő életét élők pártfogója – 1Jn 2:1-6
Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. (1Jn 2:1)
A hívő ember számára értékes Isten beszéde, és annak betartására törekszik. Ez harccal jár, amiből nem mindig kerülünk ki győztesként. Mi történik, ha a hívő mégis vétkezik? Az apostol vigasztaló válasza reménnyt ad, hogy Isten nem dob el magától. Az Úr Jézus nem hiába halt meg a kereszten, pont a bűnösnek, – még ha visszaeső is – van szüksége bűnbocsánatra, mentő kegyelemre. Pál apostol figyelmeztet, hogy a bűnbocsánat tudata ne bátorítson az újbóli vétkezésre.
Szívünkben elevenen kell éljen az az elhatározás, hogy ismerjük meg, tartsuk szentnek és tartsuk be Isten parancsolatait. Létkérdés ez üdvösségünk szempontjából. Isten igazságával a szívünkben, Isten szeretetének a vonzásában élni nagy áldás. Isten az, aki megőriz, hogy gyermekei maradhassunk. Jézus kérte az Atyát, hogy tartsa meg azokat, akik az Ő követői.
Eljutottál-e odáig, hogy sorozatos vétkeid az Úr szerint megszomorítsanak? Él-e benned a reménység, hogy Isten Jézus áldozatára tekint, és kész újra megbocsátani? (Virágh József)
d.u. Halleluja, az üdvösség Istenünké! – Jel 19:1-5
Csodálatos kép: nagy sokaság dicsőíti fennhangon Istent tetteiért. Szeretnél ehhez a dicsőítő sokasághoz tartozni? Ott lehetsz, mert Isten is ott akar látni. De miért hangzik a dicsőítő ének és az imádat?
Mert Isten kezébe vette az ember sorsát, és legyőzte a fogva tartó gonoszt.
Mert győzött Isten igazsága, és a büntetés utolérte azt, aki nyomorgatta az emberiséget.
Mert mindez az Atya szeretetéből fakad, amit emberi ésszel csak részben tudunk megérteni, de szívünkben érezzük: így szeretni csak Isten tud.
Mert az üdvösségünk az Úrnál van. Isten bölcsen eltervezte, ő munkálta véghezvitelét Jézus Krisztus által, ő kínálja fel az ember számára, ingyen kegyelemből.
Milyen jó, hogy üdvösségünk nem emberektől van. Ember az embert, vagy önmagát nem képes üdvözíteni.
Nem lehet némán maradni mindezt látva és átgondolva. Buzduljunk fel Isten imádatára, dicséretére, magasztalására.
Üdvösséged tudatában zárod a napot? Magasztald Istent ezért! (Virágh József)
