d.e. Újíts meg bennünket! – Zsolt 80
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! (Zsolt 80:20)
- Hogyan szólítod meg Istent imádságaidban? 2. Mit szoktál először mondani?
- Jöttél-e már könnyhullatással Istenhez?
- Milyen okból? Hogyan válaszolt?
- Láttál-e jó napokat? Tapasztaltad Isten gazdag lelki áldását? Mikor?
- Szerinted most mi jellemzi a gyülekezeteinket?
- Mire lenne szükség?
- Fáj-e ez neked annyira, hogy Isten elé állj az ő népéért? Sírtál-e már felettük?
- Hiszed-e, hogy Isten ad még jobb napokat? Hiszed-e, hogy meghallgatja kérésed?
- Kész vagy-e imádkozni újulásért rendíthetetlenül, amíg Isten elkezd cselekedni? (KSá)
d.u. Új teremtések, új szolgálatok Krisztusban – Róm 6:5-8
Aki még nem találkozott Istennel, úgy gondolja, hogy az istenfélő ember nem lehet szabad. Csak a korlátokat és tiltásokat látja. Ő viszont szabadnak gondolja magát, hiszen azt tehet, amit csak akar.
Az igéből úgy tűnik ki, hogy nem létezik abszolút szabadság. Az ember mindenképp szolga - csak az a kérdés, kinek a szolgája. A megtért ember „gazdát cserél” - a bűn szolgaságából Krisztus uralma alá lép. Ekkor ismeri csak fel, hogy hol is volt addig, és hogy az örök haláltól szabadult így meg (21.v). Szolgálni ezután is fog, de mint azt a polgári életből a legtöbb ember már tudja, nagyon sokat számít, hogy kényszerűségből, vagy pedig örömmel végzünk-e valamit. Akire még nem nehezedett rá a bűn rabságának súlya, az nem is vár változást. Akik viszont megszabadultunk, átéreztük azt, amit a fuldokló ember, aki végre levegőhöz jut. Hálát adhatunk, hogy Krisztus nem csak megszabadított, de nem is eresztett szélnek - magunkra hagyatva amúgy sem boldogulnánk -, hanem vele együtt, az ő közelségében élhetünk. Hálásak lehetünk, mert szolgálhatunk neki és ez a szolgálat örömet okoz, beteljesít, célt ad életünknek. És minden, amit reá gondolva, az ő lelkületével, az ő nevében végzünk, az neki való szolgálat.
Segítsen az Úr minél jobban kihasználni a szolgálati lehetőségeket ebben az évben. (SzJ)
