d.e. Az értünk esedező Jézus – Róma 8:31-34
Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. (Róm 8:34)
A hívő élet harcaiban tapasztaljuk, hogy a gonosz nem mond le az emberről. Még akkor sem, ha megtért, újjászületett emberként Krisztust követi. Kísértéseivel, vádaskodásaival, kárhozatba taszító szándékával folyton zaklatja. Célja kivonni őt Isten vonzásköréből. Az apostol bátor hangon kérdi: megteheti ezt a gonosz, amikor Isten oltalmaz? Határozottan nem!
Azért nem, mert legyőzött ellenség. Jézus győzött a kereszten. Nem ragadhat el a sátán, mert Jézus áldozata árán olyan értékesek lettünk Istennek, hogy védelmünkre mozgósítja a menny hadait. Mindent kész bevetni, hogy megvédjen.
Megtört a sátán hatalma felettünk, mert Megváltónk az Atya jobbján ül a dicsőségben, és neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Neki hódol minden. Ő a mi Megváltónk, az Ő tulajdonai vagyunk, Ő kéri az Atyát, hogy tartson meg oltalmában.
Kedves testvérem, elfáradtál a harcban és elfog a félelem? Kételyeid támadtak üdvösséged felől, tapasztalva a sátán bősz támadásait? Bátorítson a mai ige. (Virágh József)
d.u. Csodálatos dolgaidról elmélkedem – Zsolt 145:1-10
Minden, amit Isten tesz csodálatos. A megtért ember, megújult gondolkodásmóddal, képes nemcsak meglátni Isten csodálatos dolgait, hanem engedni, hogy a látottak hatással legyenek rá, és formálják az életét.
Az újjászületett embernek nemcsak látó szeme van, hanem érzékeny, formálható szíve is.
Az elmélkedés több, mint megismerés. A megismert dolgok közti összefüggések keresése, a dolgok határainak kutatása, következtetések levonása, eredmények számbavétele, alkalmazása. Minden ember ezt teszi, amikor Isten csodálatos dolgairól elmélkedik. Ablakok nyílnak, amelyeken keresztül még jobban megismerhetjük Istent.
Aki szívében forgatja mindazt, amit Isten meglátni enged, az előtt igazán feltárul Isten nagysága, hatalma, szentsége, igazsága, dicsősége, gazdagsága, szeretetteljes szándéka az ember iránt.
Ezt látva dicsőítésre, magasztalásra, és nem utolsó sorban arra buzdul az ember, hogy ezt az áldott megtapasztalást átadja a következő nemzedéknek. (Virágh József)
