Április 29 - Péntek
d.e. Mennyei érték – Mt 19:27-30
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. (Mt 19:29)
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. (Mt 19:29)
Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! (Mt 20:7)
Az Úr Jézus példázata a mi mennyei Atyánk emberek iránti kegyelmét próbálja megértetni a tanítványokkal. Az örök életet, a mennyei polgárjogot senki nem érdemből kapja, hanem csak úgy, ha elfogadja Isten hívását és beáll az ő munkájába.
„Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.” (Péld 31:27)
A világ teremtésénél Isten által meghatározott rend és törvények örökérvényűek. Ha az ember ezt nem így fogadja, biztosan kárvallottja lesz saját viselkedésének.
És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! (1Móz 17:18)
Hitünk egyik próbája az isteni vezetésnek való engedelmességünk. Amikor a döntésünk alapja a hit kellene, hogy legyen, sokszor megzavarja ezt a logikus élettapasztalatokon alapuló gondolkodásunk.
Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! (Ruth 2:19a)
Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. (1Thessz 2:7)
Ha a hívő ember nyitott szemmel jár, meglátja a körülötte élők szükségét. Gondolhatunk itt elsősorban az evangélium hirdetésére. Sokszor azonban találkozik azzal a fájdalmas és különös helyzettel, hogy szándékait nem értik, vagy teljesen félremagyarázzák.