d.e. Minden gyermeket egyformán? – 1Móz 17: 15-22
És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! (1Móz 17:18)
Hitünk egyik próbája az isteni vezetésnek való engedelmességünk. Amikor a döntésünk alapja a hit kellene, hogy legyen, sokszor megzavarja ezt a logikus élettapasztalatokon alapuló gondolkodásunk.
Ábrahám a hit embere volt, de neki is volt tanulnivalója ezen a téren, amikor ugyanis Isten megújítja a gyermekáldásra tett ígéretét, nem képes kellő hittel fogadni, hanem hivatkozik a már meglévő gyermekeire, akiknek születése emberi okoskodását, hitetlenségét bizonyította.
A szülő-gyermek kapcsolatban sok hibát elkövethetünk. Hála azért, hogy Isten képes helyrehozni, és pótolni hibáinkat. De képes lehet-e egy szülő egyformán szeretni gyermekeit? Határozottan, igen. De csak úgy, ha nem egyéni képességeiket, teljesítményüket, érdemeiket nézzük, hanem azt, hogy Isten ajándékai, hogy elsősorban szeretetünkkel fogjuk körül és oltalmazzuk őket. Ha ez így van, akkor gyermekeink még a megérdemelt fenyítés mögött is ott látják a szülő jót munkáló szeretetét.
Tudod egyformán szeretni gyermekeidet? Kérd Istent, hogy tegyen képessé erre. Hálásan tudod-e csodálni, hogy Isten mindenkit egyformán szeret, még azokat is, akik nem tértek meg, és nem születtek újjá? (Virágh József)
d.u. Egy édesanya határozott lépése – 1Kir 1:11-21
A családban megszületett gyermek Isten csodálatos ajándéka. A szülők az ajándékkal együtt átveszik annak a feladat felelősségét is, amit Isten nekik szánt. Isten elsősorban a szülőket akarja felhasználni abban, hogy gyermekük megtérjen, újjászülessen, üdvözüljön.
Azok a szülők, akik ezt a feladatot komolyan veszik, felismerik, mi Isten szándéka, hol szeretné látni gyermeküket. Ezt látva készek munkálni azt, hogy azt az életet válassza gyermekük, amit Isten neki szánt.
A történetben Isten figyelmezteti az édesanyát a prófécián keresztül, hogy lépnie kell, mert a gonosz meggátolja, hogy fia az Isten által Dávidnak megígért utat járja. Istennek terve volt Salamonnal, és hogy ez a terv megvalósuljon, eszközként számított az édesanya határozott lépésére.
Imádkozzunk, hogy az Úr segítsen helyt állni a szülői szerepkörben.
Képesek vagyunk meglátni és készek elfogadni azt, amit Isten gyermekünknek szánt életútként és feladatként?
Készek vagyunk határozottan fellépni, és cselekedni annak érdekében, hogy Isten terve gyermekeink életében valóra váljon? (Virágh József)
