Április 17 - Vasárnap
d.e. A csodák célja: Isten dicsőítése – Mt 15:29-39
„A sokaság pedig csodálkozott, ..., és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15:31)
„A sokaság pedig csodálkozott, ..., és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15:31)
A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. (Mt 16:1)
Gedeon isteni jelt kért arra nézve, hogy megbizonyosodjon az Úr akaratáról. Nem Istenben kételkedett, hanem magában. Nem volt ez mindennapos tett az életében. Kétszeres jelkérés után nem volt visszaút, tudta, mit vár Isten tőle, és engedelmeskedett.
Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. (Mt 16:17)
És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. (Mt 17:2)
Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. (Mt 17:18)
De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted! (Mt 17:27a)