Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! (Zsolt 90:2)
A 90. Zsoltár az örökkévaló Isten és a mulandó ember viszonyát tárja elénk. Három gondolattal lehetne ezt összefoglalni. Imádjuk Istent örökkévaló voltáért, mert ő az:
(1) aki örökkévaló menedék minden nemzedék számára. Isten az, aki vezette elődeinket, és aki vezetni fogja gyermekeinket, unokáinkat is;
És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb. (Mk 1:10)
Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (1Kor 8:6)
Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. (1Jn 4:2)
A lelkek megítélése lelki ajándék. Szükséges, hogy imádságos lelkülettel és a Szent Lélek vezetésével a Biblia fényében vizsgáljuk meg a lelkeket. A következő kérdések segíthetnek a lelkek megítélésében:
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb. (Fil 2:9)
Földi életünk során sokféle címet érhetünk el a társadalmi ranglétrán. Egy nagy cégnél vannak szakképzetlen munkások, csoportfelelősök, mérnökök, aligazgatók és felsővezetők. Minél feljebb kerül valaki, annál nehezebb számára egy alsóbb szinten levővel kapcsolatot teremteni.
Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. (1Jn 2:23)