d.e. Aki tagadja, és aki vallja – 1Jn 2:22-25
Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. (1Jn 2:23)
A mai posztmodern gondolkodás sok esetben elfogadja ugyan Isten létezését, de azt tanítja, hogy az üdvösséghez több úton is ellehet jutni. Különféle vallások és liturgiák mutatnak utat valamilyen istenség felé. Ilyenkor még a hívő ember is megtorpan, és azt mondja: nem ítélhetek el valakit a hitéért, végül is egy istenünk van. De a Biblia világosan kimondja: e világ egyedüli üdvözítője Jézus Krisztus! Legyen szó bármilyen vallásról vagy vallási gyakorlatról, senki sem üdvözülhet általa! Merjük-e vállalni és hirdetni, Krisztus követőiként, ezt a kizárólagos igazságot? Valaki azt mondta, hogy csak egy nemzedék kell ahhoz, hogy az evangélium munkája megszakadjon. Hálásak lehetünk elődeinkért, akik örömmel és áldozatkészen hirdették nekünk Isten Igéjét. Most rajtunk a világ szeme, hogy a mi Megváltónkról vallást tegyünk! Nem elég, ha csak szájjal valljuk Úrnak Krisztust. Vajon a cselekedeteink is vallást tesznek róla? Sokszor hangosabban beszél az, ahogyan élünk, mint az, amit mondunk. Kérjük az Úr Jézust, hogy tegyen minket bátor és hiteles bizonyságtevőkké! (Nagy Ferencz)
d.u. Megtartani parancsait – 1Jn 5:2-3
Ha Isten parancsolatait maradéktalanul megtartjuk, akkor embertársainkat is szeretni fogjuk. Sokan azt mondják, hogy bizonyos személyeket képtelen szeretni. Önmagunktól valóban képtelenek vagyunk. De a kérdés az, hogy akarunk-e mindenkit szeretni? Akarunk-e önmagunkról lemondani, és úgy szeretni másokat, mint saját magunkat? Ez az Isten egyszerű parancsa. Egy testvérnőt látogattunk meg a feleségemmel, akitől annyi szeretetet és kedvességet kaptunk, hogy egy félóra után úgy éreztük, mintha családtagok lennénk. Vajon az ilyen szeretetre születni kell? Feltétlenül! Újjászületés nélkül senki nem képes szeretni! Az új életben járva el kell jussunk arra a szintre, hogy megértsük: nincs fontosabb feladat annál, mint hogy egymást szeressük! A szeretetet nem is olyan nehéz gyakorlatba ültetni. Csak azokat a dolgokat kell tegyük másokkal, amiket magunkért is megtennénk. Egy mosoly, egy bátorító szó, egy kis kedvesség igazán nem kerül sokba. Ha az ember így él, megtapasztalja a lelki gazdagságot. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el...” (Gal 6:9-10). (Nagy Ferencz)
