d.e. Mennyei érték – Mt 19:27-30
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. (Mt 19:29)
Mint oly sokszor, most is Péter tesz fel kérdést, ami körülbelül nem csak őt foglalkoztatta, hanem a többi tanítványt is. Valljuk be, hogy a jutalom kérdése minket is sokszor foglalkoztat. Amikor gyermekeinknek el kell hagyniuk a szülői házat, mert felsőbb iskolába, vagy távoli munkahelyre mennek, bár mindkét félnek nehéz az elválás, mégis meghozzuk az áldozatot, mert reménykedünk, hogy meglesz a jutalma.
Az Úr Jézus Péternek adott válaszából kitűnik, hogyha valaki őérette hagyja el otthonát, vagy mond le a vagyonáról, a lehető legjobb befektetést teszi. A mai ember éppen ezt akarja megspórolni mondván, hogy nincs ideje imaházba, templomba járni, mert kell az idő a munkára, pihenésre, kikapcsolódásra (s ha el is mennek az istentiszteletre, azt várják el, hogy az a lehető legrövidebb legyen).
Akkor lehet valami igazán a miénk, ha először tiszta és hálás szívvel odahelyezzük az Úr kezébe. Akkor kapjuk vissza a „százszorosát”, és válik számunkra áldássá, ha azt előbb az Úrnak szánjuk. (Balog Ferenc)
d.u. Igyekezzetek hiba és szeplő nélküli életre! – 2Pt 3:11-14
Isten az embernek megadta azt a képességet, hogy tudatosan készüljön a jövőre. Más élőlényeknél is azt látjuk, hogy bizonyos jövőbeni helyzetekre ösztönösen készülnek, pl. a madarak ősszel délre vándorolnak, más állatok élelmet halmoznak fel a téli szűkös hónapokra. Isten a jövő Ura és formálója.
Apostolai által kijelentette, hogy mi lesz a föld és az anyagi világ sorsa: el fog jönni az Úr napja, amikor az egek recsegve, ropogva elmúlnak, az elemek felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások megégnek. Ahogy az ősz után eljön a tél, ezek az események is biztosan beteljesednek.
Ezért kellene mindenkinek keresnie a megtartatás lehetőségét. Ennek két alappillérét Péter apostol meg is nevezi: az egyik a megtérés (2Pt 3:9), a másik a szent és a kegyes élet (2Pt 3:11). Az első a személyes döntésünket jelenti, amikor átadjuk életünket Jézus Krisztusnak és elkötelezzük magunkat neki. A második pedig ennek a kiteljesedése: a Krisztus iránti feltétel nélküli engedelmes élet. Ilyennek kell tehát lennünk, hogy megmeneküljünk az eljövendő ítélettől. (Balog Ferenc)
