Mindennapi áhítatok

2022. december 17., szombat

Igehely: Zsolt 33:1-22; Kulcsige: Zsolt 33:11 „De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”

Mai igénk egy fontos igazságot tartalmaz Isten akaratáról: Urunk úgy valósítja meg szívének szándékát, hogy az megmarad nemzedékről nemzedékre! Senki nem tudja Őt megakadályozni abban, hogy véghezvigye tervét, a megvalósítását követően pedig senki nem tudja azt lerombolni.

2022. december 16., péntek

Igehely: Jer 1:1-19; Kulcsige: Jer 1:7 „Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!”

Jeremiás próféta szolgálatba való állításában arról olvasunk, milyen lépések által készíti fel szolgáját az Úr. Először is biztosítja őt kiválasztásáról (5. v.) Másodszor elűzi a szolga félelmét, miszerint hiányosságai alkalmatlanná tennék őt a szolgálatra (6-7. v.).

2022. december 14., szerda

Igehely: Ézs 40:1-11; Kulcsige: Ézs 40:3 „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!”

Mivel ez az ézsaiási prófécia Bemerítő János személyében teljesedett be (Jn 1:23), ezért nemcsak a kiáltó szó azonosságára derül fény, hanem munkájának mibenlétére is, arra, ahogyan készítette a népet Krisztus fogadására. Bemerítő János a bűnök bocsánatát hirdette személyválogatás nélkül.

2022. december 12., hétfő

Igehely: Mal 3:19-24 (Károli 4:1-6); Kulcsige: Mal 3:23-24 (Károli 4:5-6) „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”

Az Illés lelkével és erejével felruházott Bemerítő Jánosnak nemcsak megjelenését és munkásságát ígérte meg előre az Úr, hanem szolgálatának eredményességét is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).