Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye? Vagy esetleg a mindent elsöprő: „én így kaptam az Úrtól” hozzáállás?
Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája támadt a Júdeából jöttekkel, azt olvassuk, hogy nem maguk „rendezték le” a vitát, hanem tovább vitték az ügyet az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Nem a forrófejűség, a mindenáron való megoldás, a saját elképzelés oldalára álltak, hanem segítséget kértek – az Isten Lelkétől vezérelve – a legnagyobb tekintélyektől, akik az Úr Jézus Krisztus tanításán nőttek fel vezetőkké.
A vita a farizeusokból lett hívők és a többiek között indult. Péter – nagyon bölcsen – a vitában nem a vitatkozókat listázta, pro és kontra, hanem arra gondolt vissza, hogyan igazította őket is a szíveket ismerő Isten. Hogyan is? Megadta nekik a Szentlelket, a szív teljességéből szólt a száj, az Istent keresők nem a szabályokat keresték, hanem a szabadságot Isten Lelke által vezényelve. Pálék azt mondták el, amit Isten tett velük, amit ember nem tehetett, szervezhetett volna meg. A valós változások győzik meg az embert, semmi más.
Volt már, hogy rossz döntéseket hoztunk, és később megbántuk? Túl szigorúak voltunk, és lelkeket veszítettünk el? Túl engedékenyek voltunk, és megrepedt nádszálak kerültek közénk, akik az evangélium hordozóinak oszlopai vagyunk? Isten nem bánja a tévedéseket, helyrehozza, amit mi eltévesztünk, megerősít, nádszálat el nem tör, a pislogó mécsest is megtartja. Sokszor csoda, hogy a sok ítélkező között megmarad a gyenge, erőtlen, de Istenhez ragaszkodó. Péter nagy igazsága hangzik a rész végén: abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Ez visszhangzik ma is: „Éppen úgy, mint ők!” Nem mi vagyunk az elsők, a legjobbak, nem mi vagyunk a minta. Jézus kegyelme a legfontosabb. Üdvözülünk, éppen úgy, mint ők!
Nyúl Zoltán
Magasztaljuk Istent, mert bevitt a Vele és egymással való közösségbe! – 1Jn 1:3
A gyülekezet: a szükséget érzékelők közössége – ApCsel 3:1–11; 4:1–22 (Róm 12:13)
Kielégítetlen szomjúság
Igehely: Ám 8:1–14 Kulcsige: Ám 8:11 „Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.”
A szomjúság az élet jele, de azt is jelzi, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik.
Ámósz a kispróféták közül az egyik legnehezebb feladatot kapta. Ítéletet kellett hirdetnie az idegen népek felett, sőt a testvérnép templomában is fel kellett állnia az Úr szavát szólni. Ezzel azt kellett bemutatnia, mint minden kisprófétának, hogy az Úr minden nép sorsával törődik. Az ítélet egyik jeleként azt nevezi meg, hogy minden fordítva történik majd. Délben lesz majd naplemente és sötétség, ünnepnapon gyászolni fognak, a templomi dicséretek siratóénekké, jajgatássá lesznek. Isten így fogja büntetni népét, hátha észbe kapnak és megtérnek.
A bűnös ember mindent fordítva csinál, mindent Isten akarata ellenében tesz. Csak a maga hasznát keresi, leigázza, kihasználja a szegényt, eltiporja a nincstelent. Így lázad az isteni rend ellen. Megérett a büntetésük, mint ahogyan a gyümölcs megérik. Isten nem hagyja büntetés nélkül a kizsákmányolást, a szava elleni lázadást, az ellenszegülést. Kielégítetlen hiányérzetet ad, de nem fizikai dolgok után sóvárog majd a nép. Abban az időben éhezik és szomjazzák majd az Isten igéjét, csak soha nem elégíttetnek meg. Tudják majd, hogy mi hiányzik, de soha nem kapják meg: „Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, akik Samária bálványaira esküsznek” (Ám 8:12–14).
Imádkozzunk, hogy soha ne legyen ilyen ítélet rajtunk, gyülekezeteinken, népünkön!
Vass Ferenc
