Mindennapi áhítatok

2018. február 8., csütörtök

Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:33 „Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.”

Olyan világban élünk, amelyikben egyre népszerűbbé válik az okkult és ördögi dolgokkal való foglalkozás, amit ártatlanak állítanak be. Pedig ő csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10:10) álcázva magát addig, amíg sikerül valakit elfoglalnia.

2018. február 7., szerda

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.