2018. február 9., péntek

DÉLELŐTT | 
Az emberi lelkeknek is parancsol

Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:55 „Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.”

Nincs nagyobb hatalom, mint a Teremtő Istené, akit Jézus képviselt, amikor a földön élt. A heti igesorozatban már láttuk, hogy Jézus parancsol a természeti erőknek, sőt a természetfeletti démoni lelkeknek is. Igeszakaszunkban pedig Jézus parancsol nem csak a betegségnek, hanem a halálba merült emberi léleknek is. Azért, mert néki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18) és nála vannak a halál és a pokol kulcsai (Jel 1:18).

Jairus és a vérfolyásos asszony, utolsó lehetőségként vették igénybe Jézus segítségét. Mi ne így tegyünk, hanem amikor bajba kerülünk, legyen Jézus az első, akit segítségül hívunk (Zsolt 50:15). Mindketten elhitték, hogy Jézus tud segíteni, és amikor a helyzet rosszabb lett, Jézus bátorítja őket. Járuljunk mi is mindenkor teljes bizalommal a kegyelem trónusához (Zsid 4:16), hogy meggyógyuljanak mind a testi, mind a lelki betegek, és feltámadjanak a lelki halottak!

Engedelmeskedek mindig Jézus parancsának?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Járj Istennel!

Igehely: 1Móz 5:22-24

Elődeihez képest Énók élete röpke 365 év volt. Legfontosabb jellemzője, “csúfneve” volt: Énók, aki az Istennel jár. Az ige nem írja, mit jelentett ez a kapcsolat. Biztos, annyira állandó, bensőséges, tiszta volt, hogy egyszer Isten úgy látta jónak felviszi földi társát, szolgáját az Ő országába. Itt a földön együtt jártak, hadd lássa meg az Ő országát is. Felvitte, magához vette. Nem meghalt, és az utódok szőttek köré szép történetet, hanem egyszerűen eltűnt, mégpedig magához Istenhez ragadtatott.

A járás folyamatos cselekvést jelent. Másképp találkozásról, együtt töltött időről beszélünk. Olyan jó vele, hogy soha el nem hagyom. Nem tartunk látogatási szünetet. Együtt, együtt, együtt! Kit kívánok ennyire? Akit szeretek. Kit szeretek ennyire? Vele vagy nélküle. Ez a mi életünk rövid összefoglalása.

Legyen az én életem ismertetőjegye is: az Istennel jár! Elválaszthatatlanok.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!