Igehely: Zsid 1:6-8 „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: «Imádja őt Isten minden angyala!» És az angyalokról ezt mondja ugyan: «Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává», de a Fiúról így szól: «A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.»”
Nyári kirándulásunk alkalmával ellátogattunk egy szépen rendben tartott zsinagógába. Az idegenvezető hölgy beszélt nekünk a zsidóságon belüli csoportokról - neológ és ortodox. Beszélt az épület szerkezetéről, a szertartásokról. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy várják a Messiást, és várják a föltámadást, amiben azok részesülnek, akik a Törvényben előírtak szerint élnek. Nem szólt viszont Jézusról, akiben örökké tartó életünk van – kegyelemből, hit által.
A Zsid 1:6-8 visszautal a 97. Zsoltárra, melyben Isten uralmáról szól az író, és azt mondja, hogy Jézus Krisztusban teljesedik be mindez! Nem választható el az Atya a Fiútól. Folytonosság van az Ó- és Újszövetség között. Egy és ugyanaz az Isten, aki a törvény korszaka után elhozta a kegyelem korszakát, aki a látható világ helyébe majd egy láthatatlan, romolhatatlan, tökéletes világot fog elhozni. Feltámadása ezt bizonyítja. Mártához intézett szavai nekünk is szólnak: „és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-é ezt?” (Jn 11:26) Mire koncentrálsz ma reggel: az elmúló, látható világra vagy a láthatatlan, örökkétartóra?
Csuhai József
Segítség az anyagiak területén
Igehely: Fil 4:10–20; Kulcsige: Fil 4:15 „Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül.”
Pál apostol megtanulta nagyon jól kezelni a kríziseket: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is … Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:12-13) Nem esett kétségbe az anyagi „hullámvasút” miatt. Megtanulta, hogy Isten gondoskodik. Jézus maga mondta: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? ... De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:31,33) Szolgálati éveimben én is gyakran megtapasztaltam ezt az igazságot – engedni kell, hogy Isten másokon keresztül gondoskodjék rólam, családomról. Mások életében hasonló törvényszerűségeket látok – aki keresi Isten országát, arról gondoskodik Isten, aki azonban ügyeskedik, azt üres kézzel engedi el.
Mire tanít ez az Ige? 1. Nagy örömet jelent annak, aki kapja az adományt. Érzi a törődést, szeretetet. 2. A 17. versben azt mondja Pál, hogy „bőségesen kamatozzék”. A 19.versben megerősíti: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint…” Jó „befektetés” a rászorultakról való gondoskodás. Isten nem felejt el egy pohár vizet sem – annak is meg lesz a jutalma. Legyünk tehát készek elfogadni, de adni is!
Csuhai József
