Mindennapi áhítatok

2019. június 14., péntek

Igehely: Jn 16:4b-11; Kulcsige: 16:8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”

Mindnyájan vettünk már részt szobor vagy emléktábla avató rendezvényen. A beszédek után, feszült figyelemmel vártuk a leleplezést, hogy nyilvánvaló legyen a titok. Jézus azt állítja most, hogy a Szent Szellem, amikor eljön a világba, elkezdi leleplező szolgálatát.

2019. június 13., csütörtök

Igehely: Jn 15:26-27; Kulcsige: 15:26 „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.”

Micsoda önzetlen küldetést vállalt a Lélek. Eljött a földre, hogy megismertesse Jézust és beszédeit az enyészettől megőrizze. Tehát nem önmagáért, hanem valaki másért van itt. A Lélek Jézusról tesz bizonyságot, ami tanúskodást jelent, szóban és tettben. Vajon milyen tanú Ő? Igaz vagy hamis?

2019. június 12., szerda

Igehely: Jn 14:25-26; Kulcsige: 14:26 „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”

Egy teológiai hallgató héber vizsga előtt komolyan imádkozott az osztályteremben: Úr Jézus, juttasd eszünkbe az anyagot, azt is, amit nem tanultunk meg. Még a tanárt is megmosolyogtatta a diák őszinte kérése. Csakhogy nem ez van megígérve.

2019. június 10., hétfő

Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 12:7 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”

Amikor kicsinyeskedünk és testiesen gondolkodunk hamar a feje tetejére állítjuk a dolgokat. Amit Isten a gyülekezetben áldott haszonra szán, azt mi önző versengésre fecséreljük. A Lélek megnyílvánulása azért van, hogy hasznot hozzon. Kinek? Elsősorban annak, aki felé szolgálunk vele.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.