Igehely: ApCsel 20:25–38 „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”
Pál apostol elbúcsúzik az efézusi gyülekezet véneitől, megemlítve nekik azt is, hogy: „közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja orcámat senki” (25.v.).
Micsoda kiváltság lehetett az efézusi gyülekezetnek, hogy Pál apostol három évig ott lehetett közöttük! Most meg ott van szívükben a bánat, az egymástól való elválás szomorúsága. Az élet ilyeneket is tartogat számunkra, amikor kedves emberektől kell végleg elbúcsúzni, olyanoktól, akik nekünk áldást jelentettek. De a kegyelem közvetítése, a lelki növekedés, a fejlődés Istentől van, nem emberektől, még ha embereket is használ fel az Úr: „aki felépíthet benneteket és örökséget adhat nektek a szentek között.” Ezt soha ne felejtsük el!
Jó tudni, hogy Isten mindig velünk marad, hogy kegyelme által végigkísér minket életünk minden időszakában. Őbenne növekedhetünk továbbra is lelkiekben, erősödve hitünkben, bízva az Ő kegyelmében, megújulva reménységünkben, várva mennyei örökségünkre. Legyen ma is nyilvánvaló az előrehaladásunk a hit útján!
Rajna Ottó
Bűn és ünneplés?
Igehely: Ézs 1:10–20 Kulcsige: Ézs 1:13 „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!”
Isten hívása hangzott Ézsaiás idejében, de hangzik ma is. Milyen szomorú, amikor Isten hangját az ember füle nem hallja meg, mert nem figyel rá. Olyan sokszor szólított már az Úr! Talán még mindig süketek vagyunk?
Isten Sodomának és Gomorának nevezi a választott népet. Ez ítéletet sejtet, mint ahogy annakidején a két város és környéke is megtapasztalta Isten ítéletét. Aki nem hallja meg Isten hívását, végül ítéletét fogja megtapasztalni.
Isten elutasítja, nem fogadja el az ünneplést, nem telik kedve az áldozatok sokaságában. Sőt kijelenti, hogy „Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg” (15.v.). És mindez azért van, mert „Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést” (13b.). Milyen szomorú, amikor Isten elutasításával szembesül az ember! De a bűn mindig ezt eredményezi.
Viszont hangzik Isten kegyelme is. Ha megváltoztatod életmódodat, ha megtérsz az Úrhoz, akkor megbocsát, helyreállít: ezt teszi minden őszinte megtérővel.
Uram, szeretném magam úgy látni, ahogyan Te látsz engem! Mutass rá a bűneimre!
Rajna Ottó
