Igehely: ApCsel 2:42–47 Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A testvéri közösség alaptételeit olvashatjuk ma: együtt részt vettek az apostoli tanításban; de nem álltak meg itt, részt vettek a közösségben: egymást erősítették, bátorították; de nem álltak meg itt: részt vettek a kenyér megtörésében; de nem álltak meg ennél sem: részt vettek az imádkozásban, aminek következményei voltak Isten kegyelméből.
Hangozhat a tanítás, ha nincs közösség, létezhet a közösség, ha nincs fókuszban az Ige. Lehet kenyér megtörése, imádság, de kell az állhatatosság is, az egy szív és egy lélek. Ha kimarad vagy túl hangsúlyossá válik ezek közül valami, torzul a gyülekezet, torzul az Istenkép. Az első gyülekezet helyesen értelmezte a lényeget: akik látták őket, dicsérték az Istent. Így van ez ma is? Tegyük mérlegre közösségünk lelki életét, a saját jelenlétünket, Isten színe előtt megélt valónkat! Látják rólunk, hogy teljesen követjük az Úr Jézust, vagy még igazán el sem indultunk? Igazságban és szentségben, az Úrtól kapott örömben vagyunk jelen amikor összejönnek a szentek, vagy nehézkesen, megfelelési kényszerből, mások miatt?
Isten helyre szeretne állítani minket, azért adja ezeket az igéket elénk. Keressük a helyreállás módját, legyünk a közösség építői!
Nyúl Zoltán
Jézus élő vizet kínál
Igehely: Jn 4:1–14 Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
Jézus fáradtan leül a kútnál, várja, hogy tanítványai eledelt hozzanak a közeli városból. Jézus sohasem volt túl fáradt arra, hogy hirdesse az igét. Ezért megszólít egy asszonyt, aki csak délben mert a kúthoz menni vízért, mert csak akkor mehetett. A kitaszítottság egyik jele volt ez akkoriban. Már rég nem szólították meg, rég nem volt kedves vele senki. Jézus ugyan vizet kér tőle, de Ő akar élő vizet adni neki.
Sokszor gondoljuk azt, hogy majd mi adunk valamit az Úrnak: az életünket, az időnket vagy a képességeinket. Valójában mindig az Úr ad nekünk valamit. Az Ő ajándékaira van szükségünk. Igénk arra hívja fel a figyelmünket, hogy arra az élő vízre van szükségünk, amit csak Ő tud adni nekünk, amit nem találhatunk meg máshol. Vízre, amelytől nem szomjazunk meg újra. Ami után nem fogjuk érezni a hiányt, mert az Úr megelégít minket a Lélek által. A Lélek munkája, hogy soha nem leszünk újra szomjasak, a legfontosabb már soha többé nem fog hiányozni. Sőt olyan forrássá lesz bennünk, amiből majd másoknak is jutni fog.
Miért keresnénk más forrásokat? Kérjük mindig ezt az élő vizet Jézustól!
Vass Ferenc
