Mindennapi áhítatok

2020. november 8., vasárnap

Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:12b „Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”

Ha valami élet-halál kérdése, azt az emberek általában komolyan szokták venni. János apostol itt egy olyan mennyei látomást ír le, ami eleve tekintélyt parancsoló látvány. A nagy fehér királyi széken a megöletett, de feltámadt Bárány, Jézus ül, aki legyőzte a pokol és a halál hadát.

2020. november 7., szombat

Igehely: Zsid 13:20-21; Kulcsige: Zsid 13:20 „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát.”

Az a szövetség, amit Isten Krisztusban kötött a világgal, kiválóbb a régi szövetségnél. Az a szövetség, amely által személyes kapcsolatunk lehet Istennel, és isteni természet részesévé válhatunk, följebbvaló minden más vallásnál.

2020. november 6., péntek

Igehely: Zsid 9:15-28; Kulcsige: Zsid 9:15 „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”

Az elhívottak elnyerik az örökkévaló örökség ígéretét. Ábrahámnak földi örökség lett ígérve: „Sok nép atyja leszel!” „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét” (1Móz 17:4, 8).

2020. november 5., csütörtök

Igehely: Zsid 9:13-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

Krisztus „örökkévaló Lélek által” áldozta fel önmagát ártatlanul az Istennek, vagyis sem az áldozó, sem az áldozat nem halandó, ideig való személy volt, hanem örökkévaló lélek.

2020. november 4., szerda

Igehely: JSir 5:1-22; Kulcsige: JSir 5:15 „Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk.”

Jeremiás a nép nevében siránkozik az ítélet végrehajtása után. Újból elsorolja az átélt borzalmak egy részét: „Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre” (2.v.). Izráel népe kevésbé ragaszkodott Istenhez, de nagyon ragaszkodott az örökségül kapott földhöz.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Móz 2:17, 15–22; Kulcsige: 1Móz 17:19 „De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.”

Amikor Ábrahám az Úr szavára elhagyta a földjét és rokonságát, azt az ígéretet kapta, hogy nagy nemzetté lesz; mint az égen a csillag, annyi lesz az utódja. Joggal gondolhatta ezek után, hogy most már egyre-másra születnek majd a gyermekei, és néhány év alatt nagy családja lesz. Ha ezt gondolta, akkor csalódnia kellett. Még a 86 éves korában született fiát is el kellett küldenie magától, mert nem az volt a megígért utód.