Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A leprást élő halottnak bélyegezték, és a betegek is így gondolkodtak magukról. Fájdalmas és lassú halál várt ezekre a gyógyíthatatlan betegekre. Ha ez a leprás ismerte népe történelmét, tudhatta azt, hogy volt, aki meggyógyult a leprából, például Naamán, aki nem tartozott a választott néphez. Az ő gyógyulásához szükség volt Elizeus próféta személyére. Ez régen volt, azóta senkiről nem tudni, hogy meggyógyult volna a leprából. De most felcsillan a remény: itt van egy különleges személy, Jézus, aki tanít és gyógyít. Vannak szép szavai, de van működő hatalma is! Csak az a kérdés, hogy akarja-e a hatalmát használni! Vagyok-e neki annyira fontos, hogy akarja? „Akarom!” – hangzik az isteni szó, és kinyúlik a kéz egy isteni érintésre. Hosszú tisztátalanság után a leprás meggyógyul.
A házasság ajándék. De mi van, ha az egyik félnek van „múltja”? Tehet-e valamit, hogy a múlt eltöröltessen? Igen! Isten felkínálja a tiszta lapot a házasság előtt elkövetett bűnökre is! Jézus Krisztus vére a skarlátszínű bűnöket is eltörli. Tiszta lehetsz, mint a hó, mintha soha semmi rosszat nem követtél volna el! Gyere bűnbánattal és alázattal a kereszthez, és hallani fogod: „Akarom, tisztulj meg!”
Szükség van-e a házasságban Jézusnak a szabadító érintésére, amikor két hívő köti össze az életét? Tudnunk kell azt, hogy egyik házastárs sem tökéletes: a férjnek meg kell tanulnia kimondani és kifejezni a szeretetét és az érzéseit, nehogy elhidegüljön a kapcsolatuk. Fel kell vállalnia a vezetés felelősségét, amit eddig az édesapja vagy a családja vállalt helyette. Egyre több a visszahúzódó és a felelősséget elutasító férj. Szabadulni kell ebből a lelkületből! A feleségnek meg kell tanulnia azt, hogy segítőtársként önként alárendelje magát a férjének, és tisztelje őt! Ez sem egyszerű dolog, ha családjában nem tanulta meg a tiszteletet. Ha erős, vezető típus, akár ilyen a munkája is, akkor otthon ezt hogyan lehet megélni? Csak egy belső szabadulás segíthet! El kell fogadni azt, hogy maguktól nem fognak megváltozni a dolgok. Jézus szabadító érintése az egyik segítség, utána pedig meg kell küzdenünk az egónkkal! Fájdalmas küzdelem ez, de a következménye felfoghatatlan öröm, olyan, mint a leprásé, aki meggyógyult!
Dani Zsolt
Könyörögjünk a házasságokat ért sebek begyógyulásáért! - Ef 1:4-3
Hirdesd Isten kegyelmének gazdagságát! – Róm 9:1-8; 10:1-17 (Róm 10:12)
Bölcsesség a házasságban
Igehely: Ef 5:1-2, 15-20; Kulcsige: Ef 5:2 „És éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.”
Az istenfélelem bölcsesség által hatja át az életünk minden területét. A bölcsesség nem tudást, műveltséget, diplomák és oklevelek sokaságát jelenti. Bölcs az, aki felismeri az Isten által teremtett élet alapjait, helyes működését, és arra törekszik, hogy ezeket beépítse a mindennapjaiba. A bölcsesség Isten megismerésével és követésével kezdődik. Éppen ezért egy istenfélő fiatal már elindult a bölcsesség útján!
A házassághoz szükséges a legtöbb bölcsesség: sokszor csak nevetünk azon, hogy mennyire mások a férfiak és a nők. Isten teremtette ezt így, mégis egymásnak szánt bennünket. Épp ezért szükséges, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat: hogyan tudunk értelmesen együtt élni, és hogyan tudjuk egymást kiegészíteni. Ehhez ismernünk kell a szerepünket: ki vagyok én, ki a társam, mit várhatok el magamtól, és mit várhatok el a másiktól? Amikor összeházasodunk, onnantól férj és feleség a nevünk, de nem csak úgy magától leszünk igazi férjjé és feleséggé. Ezért meg kell dolgozni. Társai vagyunk egymásnak, de a férjnek vállalnia kell a vezetés felelősségét, gondoskodnia kell a családjáról, meg kell védenie a szeretteit, és mindezt krisztusi szeretettel. Ő a szellemi vezető: imádkozik, közbenjár a családjáért folyamatosan. Így ismeri meg Isten Atyaságát, és képes ezt tükrözni is. Amikor egy feleség érzi, hogy a férje Isten akaratában jár, akkor nem nehéz tisztelnie a társát, és jó szívvel adja oda magát az engedelmességre. Ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenben egyetért a férjével, de bízik benne, és elfogadja döntéseit. Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy a feleség önállótlan legyen, mindent a férjétől várjon. Tudjon ügyeket intézni, járjon el a család ügyeiben. A feleség nagy ajándéka az, hogy képes megteremteni az otthon légkörét, ahová a férje és gyermekei is örömmel jönnek haza.
Az egyik legfontosabb szolgálatunk az, hogy családunkban a hozzánk legközelebb állók, akik legjobban ismernek bennünket, meglássák azt, hogy hiteles életet élünk! Egy ilyen családi élet Isten dicsőségét szolgálja!
Dani Zsolt
Új hozzászólás