Mindennapi áhítatok

2021. február 9., kedd

Igehely: Mk 6:30-34; Kulcsige: Mk 6:34 „Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”

Mint minden küldetés beszámolóval ér véget. Itt is ezt látjuk. Amit tettek és láttak, vagyis amit tapasztaltak, megbeszélik maguk között. Mi volt a tanulság, vagy milyen új módszerrel gyarapíthatják szolgálatukat? Csak a munkacsoportnak kellett félrevonulni, átbeszélni a megélt helyzetet.

2021. február 8., hétfő

Igehely: Mk 6:14-29; Kulcsige: Mk 6:20 „mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”

Heródes a gonosz hatalom, az önmagában meghasonlott ember típusa. Szemmel kíséri, a népet, a történéseket, amelyek zajlanak. Tipikus politikus, de nem érti a lelki dolgokat. Sok jónak tűnő cselekedetével próbálja magát népszerűvé tenni, de elmebaja és a Gonosz zsarnokká teszik.

2021. február 6., szombat

Igehely: Mk 6:1-6; Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.”

A próféták sorsa nem könnyű. (Főleg, ha bibliai értelemben vesszük, és nem a haszonleső, szélhámos tévtanítókra és jövendőmondókra gondolunk.) Ott, ahol a legnagyobb biztonságban, szeretetben és elfogadásban kellene részesüljenek, pont ott találják szembe magukat a legnagyobb ellenállással.

2021. február 5., péntek

Igehely: Mk 5:35-43; Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”

Jairus a lehető legrosszabb hírt kapta: „leányod meghalt.” Akinek a megmentésére törekedett, már nincs az élők sorában. A segítség úton volt, de már késő, nincs, kin segíteni. Visszaemlékszem, amikor én kaptam ezt a hírt: akit szerettél, meghalt. Lesújtó, megbénító érzés.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.