Igehely: ApCsel 28:1-10; Kulcsige: ApCsel 28:9 „Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.”
Miután az Úr megszabadította Pált és a vele hajózókat a Földközi-tengeren tomboló vihartól, tekintélyt adott az apostolnak Málta szigetének vezetői előtt, hogy előkészítse a római utazását. Ez két csoda által történt.
Igehely: ApCsel 19:8-20; Kulcsige: ApCsel 19:12 „Úgyhogy még levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.”
Efézus Kis-Ázsia egyik legfontosabb központja volt. Gazdasági és politikai jelentőségén túl a vallási sokszínűség városa is volt. Pál apostol Efézusban szembesült a többistenhívő vallások képviselőivel, akik különösen Artemisz (Diána) istennőt imádták.
Igehely: ApCsel 14:5-18; Kulcsige: ApCsel 14:10 „Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.”
Az emberek félreértették a csodákat, amelyek az ige hirdetését kísérték néha. Az ApCsel 14:5–18 egy ilyen helyzetről számol be. Miután Ikóniumban Pál és Barnabás élete veszélybe került, Lisztra városába menekültek.
Igehely: ApCsel 9:32-35; Kulcsige: ApCsel 9:34 „Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! Az azonnal felkelt.”
Igeszakaszunkban az orvos Lukács egy újabb fontos részletet mutat be Péter apostol szolgálatából. Lidda városában – amely Joppétól mintegy 17 kilométerre délkeletre, Benjámin területén feküdt – meglátogatta azokat, akik átadták az életüket az Úr Jézus szolgálatára.
Igehely: ApCsel 9:1-18; Kulcsige: ApCsel 9:18 „És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett.”
Krisztus egyik legkiemelkedőbb szolgája Pál apostol volt, akit Tarzuszi Saulként ismertek. Ezt a nevet születésekor kapta a családjában.
Igehely: ApCsel 8:4-7; Kulcsige: ApCsel 8:7 „Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult.”
Fülöpöt az Úr arra használta fel, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben részt vegyen az adminisztratív szolgálatban. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy lelki szolgálatot is végezzen.
Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”
Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.