2018. november 20., kedd

DÉLELŐTT | 
Fiatal, de alázatos

Igehely: 1Kir 3:1-15; Kulcsige: 1Kir 3:7 „Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.”

Dávid király immár megöregedett, és újabb vezetőre van szüksége Izráelnek. Úgy tűnik, Isten nem bánta meg, hogy Dávidot fiatalon tette királlyá, mert most az ugyancsak fiatal Salamont helyezi trónra. Isten újra nem az emberi számításokat veszi figyelembe, amikor munkatársat keres magának. A mai igében azt olvassuk, hogy Isten „kellemes meglepetésben” részesül, amikor meghallja a fiatal király legfőbb kérését.

Salamon komoly leckét ad nekünk azzal, hogy már ilyen fiatalon megérti, hogy Isten országának céljai sokkal fontosabbak, mint a személyes vágyaink. Azt is tudja, hogy nem bízhat saját erejében és bölcsességében, ha áldást hozóan akar vezetni. Kérése bizonyítja, hogy lélekben már felnőtt arra, hogy Isten szerint, engedelmesen vezesse a népet, még ha sok dologban nem is volt nagy tapasztalata.

Vajon mi mit választanánk, ha bármit kérhetnénk Istentől úgy, mint Salamon? Előrébb helyeznénk-e Isten országának ügyeit a saját vágyainknál? Tudunk-e úgy imádkozni, hogy a Lélek áment tudjon mondani kéréseinkre?

Bálint Dávid

DÉLUTÁN | 

A nyomorúságban is megmenekül Isten népe

Igehely: Dán 12:1-13

Nyomorúság, szabadulás. Örök élet, örök utálatosság. Értelmesek, istentelenek. Jobb és balkéz.

Ez igeszakaszban található ellentétes szavak komoly figyelmeztetést tartalmaznak ma este számunkra. Mindamellett, hogy földi életünk nagyobb része nyomorúság, milyen csodálatos hogy van és lesz belőle szabadulás. Akik Istenhez futnak nyomorúságukban, azok számára a halál is nyereség lesz, mert az által megszabadulnak az örökkévaló utálatosságtól, és örök élet vár reájuk. Akik segítenek másoknak is megtalálni a nyomorból kivezető utat és arra az útra vezetik őket, azok értelmesekként fognak fényleni, hasonlóan az ég fényességeihez. Az istentelen dolgokat cselekvők előtt pedig rejtve maradnak Isten kinyilatkoztatásai, míg a hívőkkel Isten megérteti azok titkait és beavatja őket azokba. A jobb és balkéz kifejezése Jézus szavait juttatja eszünkbe, aki az ítélet napján két csoportba sorolja az emberiséget. Mind a jobb, mind a bal keze felől állókhoz lesz szava.

Boldogok azok, akik várják e napot és szívükben nyugalommal néznek elébe.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.