2018. november 25., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A hitnövekedés kérése szükségszerű

Igehely: Lk 17:1-10; Kulcsige: Lk 17:5 „Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!”

A következő héten olyan igékkel fogjuk kezdeni a napot, amelyek az Istenbe vetett hitről szólnak. Isten országában kulcsfontosságú és központi szerepet kap a hit. A Mindenható Isten végtelen bölcsességében úgy rendelkezett, hogy az emberiség bűn okozta nyomorúságát Fia halála által oldja meg. Ha valaki hisz Jézusban, mint Isten Fiában és megöletett Bárányban üdvözül. Isten sokféle látható és egyértelmű cselekedetet vagy mércét állíthatott volna az üdvösség feltételeként, mégsem ezt tette, hanem kizárólagosan a hitet kéri az Őt keresőktől. A hit viszont meghatározás szerint nem látható dolgokról szól, és ezért sok kérdést vet fel bennünk. Hogyan ellenőrizhető, bizonyítható valakinek a hite, hogyan mérhetjük a hitet, és hogy van az, hogy az ördögök is hisznek és mégis örökre el vannak választva Istentől? Míg sokan elakadnak ezeken a kérdéseken, tudjuk és tapasztaljuk, hogy az őszinte szívű keresőt Isten lépésről lépésre vezeti a hit útján, és tanítja annak nagyszerűségéről. És ahogy többet értünk meg belőle, egyre gyakrabban felkiáltunk, mint a tanítványok: „Növeld a hitünket!”

A mai igénkben a tanítványok egy emberileg túl nehéznek tűnő parancsot kapnak Jézustól. Meg kell bocsátaniuk az ellenük vétkezőknek, de nemcsak egyszer, hanem valamennyiszer az bocsánatot kér tőlük. Jól tudták a tanítványok, mi is jól tudjuk, hogy a konfliktusok sokszor olyan szakadékokat okoznak emberek között, amelyek valóban áthidalhatatlannak tűnnek. A megbocsátás azt jelenti, hogy én fizetem ki a másik bűnének árát, vagy éppen lemondok a jogos haragról vagy bosszúállásról. Ezt a parancsot hallva jogosan kérik azt Jézustól, hogy növelje hitüket. Ha a hit ilyen kritikus és kilátástalan élethelyzetekben megoldást és kiutat szül bennünk, akkor hitünk jelenléte és ereje nyilvánvalóvá, sőt vonzóvá válik mások előtt is. Ekkor még nem tudták a tanítványok, hogy Jézus a kereszthalála és bűneink bocsánata által ezt a lehetetlennek tűnő feladatot könnyűvé teszi. Aki hit által elég időt tölt a kereszt lábánál, és látja Krisztus vállain a saját bűneinek borzadalmát, annak szíve felszabadul az őszinte megbocsátásra.

Ma reggel imádkozzunk őszinteségért és bátorságért, hogy meglássuk hitünk valódi állapotát és könyöröghessünk annak növekedéséért.

Bálint Dávid

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk a bizonyságtevés készségéért! – 1Pt 3:15-16

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Elhívatásod, hogy megtartsd az Úr parancsolatait – 1Jn 3:11-24 (Aranymondás: 1Jn 3:23)

DÉLUTÁN | 

Isten rendíthetetlen uralma

Igehely: Jel 11:15-19

A Bibliában valahányszor trombitaszóról olvasunk, az mindig valami nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Izráel népének ezt komolyan kellett vennie, mivel minden esetben jelzésértékkel bírt. Krisztus rendíthetetlen uralma:

1. Ki lett hirdetve a mennyben (is) (15). Erős és biztos szavak igazolták, hogy a világ országainak jogos tulajdonosa nem Sátán, hanem Krisztus, aki örökké uralkodik. Jézus mennybemenetele előtt kijelentette: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Ez a tudat legyen bátorító ma is Isten népe számára.

2. A mennyei lényeket hálára és imádatra készteti (16-17). Krisztus rendíthetetlen uralma megváltott népét örömmel tölti be, ami iránta való hálára késztet. Ezeket tudva mi sem lehetünk közömbösek. Uralmát látva, Ő ma is méltó dicséretünkre, hálánkra és imádatunkra, amire rajta kívül senki más nem méltó.

3. Haragot vált ki a pogányokban, akik nem ismerik, nem fogadják el uralmát (18/a). Aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta (Jn 3:36). Krisztus uralmának elutasítása Isten haragját, ítéletét vonja maga után. A kemény és megtéretlen szív haragot gyűjt magának. A halál pedig igénk kontextusában az Istentől való végleges és örök elszakadást jelenti.

4. Jutalmat ad szentjeinek, szolgáinak, azoknak, akik félik nevét (18/b). Ez kicsikre és nagyokra egyaránt érvényes. Földi életünkben Jézusért végzett szolgálatunk miatt kapunk megjegyzéseket, kritikát, gúnyt, ami kellemetlen. De eljön a megjutalmazás ideje is. Mikor Urunk visszajön, jutalma vele lesz. Ne dobjuk hát el bizodalmunkat, aminek nagy jutalma van.

5. Megnyitja a mennyet az emberek előtt (19). Megnyitja szemüket, hogy lássák Isten dicsőségét, elveszett állapotukat, de az abból való kimenekedés útját, a szövetség lehetőségét is. Gyakran volt szükségem a tőle kapott szemgyógyító írra, hogy lássak. Ó bár ma is megnyithatná szemeinket, hogy lássuk Őt, rendíthetetlen uralmát!

Jézus egyik példázatában arról beszél, hogy egy nemes ember elment messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen (Lk 19:12). Ő pedig nem más, mint az örök VAGYOK, akinek eljövetele bizonyos. Egyik kedves énekünk így ír erről: Szent vérén vett a mennyben otthont nekem, én nem leszek ott idegen. (HH 36)

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.