2018. november 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kicsiny hit

Igehely: Mt 6:25-30; Kulcsige: Mt 6:30 „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

A mai napot egy olyan igével kezdjük, amelyben Jézus alapszintű tanítást ad nekünk a hitről. Jogosan nevez minket kicsinyhitűnek, amikor életünkben eluralkodik az aggodalom alapvető szükségeinkkel kapcsolatosan. Miért kellene abbahagynunk az aggodalmaskodást? Elsősorban, mert az élet több a tápláléknál és a test a ruházatnál. Másodsorban azért, mert az aggodalmaskodás egy hiábavaló cselekedet: nem jutunk általa semerre. Olyan, mint egy hintaszék, amely mozog ugyan, de cseppet sem visz előre. Harmadsorban azért, mert a körülöttünk levő természet annak az Istennek a nagyságát és gondviselő erejét hirdeti, aki előtt az ember mindennél értékesebb.

A hit ajándéka sokkal lényegesebb dolgokat akar elvégezni életünkben, mint azt, hogy biztonságban érezzük magunkat megélhetésünkkel kapcsolatosan. Ez csak ráadás az életben, de nekünk elsősorban nem a ráadásra kell figyelnünk. Jézus arra tanít, hogy először keressük Isten országát és igazságát, és szükségeink be lesznek töltve, ráadásként. Te miért szoktál aggódni és rágódni? Mit keresel igazán? Miért imádkozol?

Bálint Dávid

DÉLUTÁN | 

Fölötte van az Úr minden népnek!

Igehely: Zsolt 113:1-9

Számomra nagyon kedves, ahogy a zsoltárt író az Urat dicséri. Akik ezt őszinte szívből teszik, azok erre hívnak, buzdítanak másokat is, amire az Úr szolgái válaszolni fognak. Úgy beszél Isten magasztalásáról, mint aki erre örökké méltó, és ami az egész univerzumot betölti; a földet és az egeket is. Isten páratlan, fölötte való nincs senki és semmi. Nincs senki olyan, mint Ő! Dicsősége mennyen és földön ismert. Kiemeli az alázatosokat a porból, a szükségben levőt a sárból veszi fel. Választottainak főemberek között készít helyet és azok közzé ülteti őket. A meddőt termékennyé teszi, házába ad helyet nekik, ami örömre fakasztja nemcsak az érintetteket, hanem a körülötte levőket is. Ő is örül rajtuk és velük, ami erősségükké válik.

Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt, akit mi gonosz kezeinkkel keresztre feszítettünk. Engedjük uralma alá életünk minden területét, hogy meglássa e világ minden népe, hogy Jézus Krisztus mindenekfelett való Úr az Atya Isten dicsőségére!

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.