Igehely: Mk 10:17-27; Kulcsige: Mk 10:20 „Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”
Régi emberi hiba Jézushoz úgy közeledni, hogy a cselekedeteink foglalkoztatnak igazán, és úgy gondoljuk, hogy Jézus is azokon keresztül mér le bennünket. A gazdag ifjú példaértékű életet élt, fegyelmezetten megtartotta a parancsolatokat, és sok mindent felmutathatott Jézus előtt. Azt olvassuk, hogy Jézus megkedvelte őt, éppen ezért nem ringatta tovább hamis illúziójában, hanem fájdalmas dologra mutatott rá életében.
Ha átgondoljuk a történetet, látjuk, hogy a helyes kérdés az ifjú részéről nem az lett volna, hogy „Mit kell tennem?”, hanem az, hogy „Kit kell szeretnem, hogy üdvözüljek?” Jézus arra világít rá, amihez igazán ragaszkodott, amit teljes szívből szeretett ez az ember. És mivel nem Isten volt a szíve szeretettje, a sok felhalmozott jócselekedet és fegyelmezett élet semmit sem ért az üdvösségre jutásában.
Ha velünk beszélgetne Jézus ma reggel, vajon mire próbálna rámutatni életünkben? Miközben éljük a megszokott hívő életünket, van-e olyan dolog vagy személy, amihez/akihez túlzottan hozzáragadt a szívünk? Valóban tudatában vagyunk annak, hogy Jézus nem a cselekedeteinket, hanem a szívünk legmélyét figyeli?
Bálint Dávid
Nehézségben jön a segítség
Igehely: 2Kir 4:1-7
Ez a történet félreérthetetlenül igazolja, hogy Istent szolgáló embereket, családokat is érhet nyomorúság. Olyan szép az özvegyen maradt feleség bizonyságtétele volt férjéről, amiről az Úr prófétája is tudott. Az is tény, hogy Isten nehéz helyzetekben sem hagyja magára övéit, sőt olyankor dicsőíti meg nevét leginkább. Szülők számára a legnagyobb nehézséget a gyermekeinket ért ellenséges támadás jelenti. Hasonló helyzetben arra gondolok, hogy tőlem örökölt természetük az ellenség tulajdonává, szolgájává teszi őket. De a bűnbocsánat következtében az Úrtól kapott új természet következtében Isten szolgáivá lehetnek.
A segítséghez ugyanakkor csak úgy juthatunk, ha: 1. Készek vagyunk megosztani nehézségeinket lelki emberekkel/vezetőkkel. 2. Mindent, amink van Isten rendelkezésére bocsájtunk. 3. Engedünk Isten szavának akkor is, ha az banálisnak tűnik.
Tanácsos ilyen helyzetekben bevonni érintett családtagjainkat, hogy ők is meglássák Isten hatalmas munkáját, aki ki tud szabadítani a hitelező kezéből, aki minket és gyermekeinket is tönkre akar tenni.
Kiss Zoltán
