– Mk 10:46-52
Elképzelhetjük szegény, vak Bartimeust, amint az út szélén koldult nap mint nap. De egyszer csak megváltozott az élete. Csupán annyit tett, hogy a megfelelő időben felkiáltott: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”
– Mk 10:35-45
Zebedeus fiainak kérése olyan volt, mintha egy osztályteremben felállna két közepesen tanuló diák, és kikiáltanák: mától kezdve mi vagyunk az osztályelsők! Kicsit nevetséges, mert tudjuk, hogy ahhoz, hogy valakiből első tanuló legyen, keményen meg kell dolgozni!
– Mk 10:32-34
A tanítványok érezték, hogy valami rossz dolog fog történni Jeruzsálemben. Félelem támadt bennük, és nem értették, miért kell oda menni, ahol már többször próbálták megölni őket. Jézus Krisztus nemcsak megérezte, hanem tudta, mi vár rá.
– Mk 10:28-31
Az ember egész földi élete során azért küszködik, hogy minél több dolgot megszerezhessen. Péter és a tanítványok, amikor Jézus követőivé lettek, mindent elhagytak. Vajon miért várja el Isten, hogy őérette mindenről lemondjunk?
– Mk 10:17-27
Ha magunk elé képzeljük a gazdag ifjút, látunk egy vidám, bizakodó fiatalembert, aki szalad Jézus elé abban a reményben, hogy bizonyosságot kap örök élete felől. Jézus felfedi fogyatkozását, ő pedig szomorúan, lehajtott fejjel távozik.
– Mk 10:13-16
A tanítványok a jó rend érdekében úgy gondolták, hogy a gyermekeknek nincs semmi keresnivalójuk a Mester közelében. Jézus viszont így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket!” Ügyeljünk mi is arra, nehogy kirekesszük a kisgyermekeket az istentiszteletekről!
Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”
Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.