– Mk 8:27-30
Jézus földi szolgálata során különböző helyeken vitte végbe csodáit. Volt, ahol csodálták, amíg másutt elutasították. Fülöp Cézáreája akkor a császár kultusz legnagyobb fellegvára volt. Vajon miért itt tette fel Jézus nekik e két kérdést?
– Mk 8:22-26
Jézusnak e gyógyítását csak Márk jegyzi fel, ahol egy vakot barátai Jézushoz hoztak, azzal a kívánsággal, hogy érintse meg őt. Hitték, hogy Jézus érintése visszaadja annak szeme világát. Ezután Jézus kézen fogta és kivezette a falun kívül.
– Mk 8:11-21
Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak.
– Mk 8:1-10
A négyezer ember megvendégelésénél különös szerepet kapnak Jézus tanítványai. Miután megosztja velük a sokaság feletti szánakozását, tanítványai kétkedve reagálnak Jézus elgondolására. Az igazi hit a próbák között nyilvánul meg, ami nem iktatja ki gondolkodásunkat, sőt aktívvá teszi azt.
– Mk 7:31-37
Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is. Jézus ez esetben is szó szerint a problémára tapint.
– Mk 7:24-30
Jézus mind Izráelben, mind a pogány településeken egyre ismertebbé lett, úgyannyira, hogy sehol sem maradhatott titokban megjelenése. A sziroföníciai asszony meghallva, hogy Jézus vidékükön jár, azzal a kéréssel borult elébe, hogy leányát szabadítsa ki az ördög karmaiból.
Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”
Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.