Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”
Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.
Thesszalonikában csak néhány zsidó tért meg, de istenfélő görögök és előkelő asszonyok annál többen csatlakoztak nagyon rövid időn belül Pálhoz és Szilászhoz. Ez pedig nagyon hamar ellenséges hozzáállást váltott ki a zsidókban. Irigységük miatt csakhamar a tettek mezejére vitték az ügyet. Fel akarták lármázni, izgatni a várost – és ez sikerült is. Isten kegyelme, hogy a Jázon által biztosított kezesség akkor elég volt arra, hogy ne menjen tovább az ügy. Ezzel véget is ér – rövidtávon – Pál és munkatársai meghurcolása. De a gonosz keze egészen Béreáig (is) elér…
Szellemi harc áll az evangélium hirdetése mögött. Fel vagy rá készülve?
Szólláth Imre Rudolf
A számkivetettek gyászéneke
Igehely: Zsolt 137:1–6; Kulcsige: Zsolt 137:6 „Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!”
Amikor Isten nagy tetteit csodáljuk és átéljük, szinte önkéntelenül tör fel belőlünk a hála, sokszor ének formájában is. Fel tudod idézni, mikor és miért tört fel benned legutóbb egy ének Isten tettei láttán?
Ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek, amikor ennek az ellenkezője történik. Egyszerűen nem tudunk dicsőítő éneket énekelni. Ez történt a fogságban élőkkel is. „Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?” A babiloniak olyan énekeket akartak énekeltetni a foglyokkal, amelyek pont arról szóltak, hogyan vezette ki őket Isten az egyiptomi rabságból, és hogyan vitte be őket dicsőséges módon az Ígéret földjére! Most meg az Ígéret földjéről hurcolták ide őket.
Érezték a foglyok, hogy ezzel az egész történettel valami nincs rendben. Ebben benne van őseik és a saját bűnük is, Istentől való eltávolodásuk, bűneik és a szövetségszegés következménye. Reméljük, hogy az Isten helyreállító munkája utáni vágy is.
Amikor nem tudunk megszólalni, legyen a végső vágyunk az Isten helyreállítása!
Szólláth Imre Rudolf
