2017. február 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hiányosságok és Jézus követése

– Mk 10:17-27

Ha magunk elé képzeljük a gazdag ifjút, látunk egy vidám, bizakodó fiatalembert, aki szalad Jézus elé abban a reményben, hogy bizonyosságot kap örök élete felől. Jézus felfedi fogyatkozását, ő pedig szomorúan, lehajtott fejjel távozik. A Prédikátor is azt mondja: „Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése”. (Préd 7:8a). Hányszor vagyunk mi is lelkesek, amikor belefogunk valamibe! De vajon véghez is visszük? Hiszem, hogy mindannyian lelkesen indultunk el Krisztus követésében, de vajon célba érünk-e? Ez az ige int minket, nehogy mi is megszomorodva távolodjunk el Jézustól!
Egy rövid jelenetben azt ábrázolták, hogy egy ember szeretné átadni Jézusnak élete irányítását. Arra kérte, hogy foglalja el élete trónját. Jézus örömmel megtette. Azonban ezután is minden döntését a saját elképzelése szerint hozta meg. Így lassan-lassan leszorította Jézust az élete trónjáról. Látva kudarcos helyzetét, zokogva kérte Jézust, hogy segítsen neki dönteni. Az ember ott állt élete trónját erősen magához szorítva, és Jézus így válaszolt neki: úgy látom, már választottál!
Vajon mi az a dolog, ami akadályoz a Krisztus követésében?
Valóban átadtad Jézusnak életed irányítását?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Felhívás testvéri szeretetre

– 1Jn 3:10-12

A megtért, újjászületett ember bekerül Isten családjába: így lesz Isten az Atyja, a többi hívők pedig testvérei. Ebben a családban a beszélt nyelv a szeretet nyelve. Ez a szeretet nem csupán érzés, hanem döntés kérdése: eldöntöm, hogy szeretni fogok. Határozatot hozok arra nézve, hogy akármi jön, én a szeretet nyelvén fogok beszélni. Ez így már akarat kérdése.
A hívő másik fontos ismertetőjele az, hogy az igazságot cselekszi. Erről volt híres Ábel is. Mi miről vagyunk híresek? Az igazság egy mércét állít elém, és hozzá kell igazodnom. Nem úgy élem az életemet, még a szeretetemet sem, ahogy én akarom „hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.”(Ef4:15).
Ez a két oldala van a testvérszeretetnek: szeressek, de úgy, ahogy Ő akarja, cselekedjek igazat, de szeretetből. Ha a szeretetem nem az igazsághoz hű, akkor puhány és részrehajló; ha az igazság cselekedetei, amelyeket teszek, nem szeretetből fakadnak, akkor az hideg, taszító és képmutató. Törekedjünk kiegyensúlyozott életre!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.