Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:35 „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.”
„Legyen a derekatok felövezve” – ezt az utasítást adta Isten Mózes által az izraelitáknak, akik nem tudták, hogy melyik percben kell elindulniuk Egyiptomból. Erre figyelmeztet bennünket is az Ige.
Igehely: Lk 12:33-34; Kulcsige: Lk 12:33 „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.”
A Megváltó, amikor eljött a mennyei dicsőségből, önként vállalta a szegénységet. A földön nem rendelkezett vagyonnal. Saját helyzetét így jellemezte: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Lk 9:58).
Igehely: Lk 12:22-32; Kulcsige: Lk 12:28 „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!”
Tegnapi igénkben azt láttuk, hogy a gazdag ember a sok miatt aggódott. De ha valami nincs, vagy kevés van és az utánpótlás is kilátástalan, akkor is aggódni kezdünk. Tudjuk, hogy Isten megpihent, miután a teremtést befejezte.
Igehely: Lk 12:13-21; Kulcsige: Lk 12:20 „Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”
Egyszer valaki a sokaságból a következő kéréssel fordult a jó Mesterhez: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Jézus vehette volna bizalomból fakadó megtiszteltetésnek a kérést.
Igehely: Lk 12:1-12; Kulcsige: Lk 12:8 „Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.”
A bizonyságtétel egyik fontos pillér a négy lelki törvény közül az igeolvasás, imádság és közösséggyakorlás mellett. Hitünk megvallása a Szentírás szerint üdvösség kérdése: Ha száddal úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed… akkor üdvözülsz (Róm 10,9).
Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:41 „Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.”
A felszínesség és a külső szempontokra figyelés mindig a belső lényeg kárára van. Pedig a belső a fontosabb, a láthatatlanok értéke messze meghaladja a láthatókét. A látszat kísértése ősi probléma, Káin áldozatától kezdve egészen az utolsó ítéletnapig.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.