2018. április 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Élő reménység

Igehely: 1Pt 1:3–7; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Élő reménységünk van arra, hogy minden elképzelést felülmúló világnak leszünk a részesei az utolsó napon. Az Úr Jézus, aki meghalt és feltámadt, elment, hogy a mennyben készítsen otthont nekünk. Ez az otthon nem fog elmúlni, nincsen benne semmilyen hiba, és olyan szép, mint egy csokor virág – azzal a különbséggel, hogy nem hervad el, szépsége nem halványul meg: örökké tart.

Élő reménységünk van arról is, hogy nem fogjuk elszalasztani ezt a csodálatos új világot. Isten hatalma őriz minket egészen addig, amíg ez a világ nyilvánvaló lesz, és odaköltözhetünk. Ha magunkra tekintünk, elszomorodunk, mert különféle kísértések akarnak gáncsolni, hogy reménységünket elveszítsük. De még ezek is azért vannak, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk dicséretesnek, dicsőségesnek és tisztességesnek bizonyuljon azon a napon – hogy üdvösséget nyerjünk, és reménységünk beteljesedjen.

Hadd töltsön el Isten iránti magasztalás az Ő irgalmáért, és adj ennek hangot ma, amikor imádkozol. Vizsgáld meg, hogy mi a hangsúlyosabb életedben: a kísértés okozta szomorúság vagy az élő reménységből fakadó öröm?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Ami számít

Igehely: Gal 6:14–18

Az élet szinte minden területén az a siker kulcsa, hogy megragadjuk a lényegeset, és minden mást alárendeljünk ennek. A technika vívmányai akkor átütőek, ha roppant hatékonyak. A tudományos, egészségügyi, üzleti stb. világban azok a sikeresek, akik pontosan azonosítják azt, amiben a legjobbnak kell lenniük. Mennyivel inkább igaz ez a lelki életben!

A keresztyénség lényege Krisztus kereszthalála és feltámadása. A legszebb énekeink ezt éneklik meg, – de a történelmi eseménynél többet mondanak el lényegre törő tömörséggel: a változást, amit az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása eredményez a hívő életében.

Az Úr Jézus követése azt jelenti, hogy mi is vele együtt felvesszük a keresztet. Ennek a kereszthordozásnak maradandó nyomai vannak, ami arról szól, hogy nyilvánvaló a világnak való meghalásunk és új életben járásunk.

Isten ítélőszéke előtt egy dolog fog számítani: aki új teremtés, azt Isten békessége és irgalmassága fogadja, és Isten népéhez sorolják majd.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.