Igehely: 1Kor 15:12–20 Kulcsige: 1Kor 15: 20 „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”
Az ókori templom szerkezete úgy nézett ki, hogy az épület középső részén volt két fő oszlop, melyek az épület tetejét tartották. Ilyen templomban tudta Sámson is a filiszteusokra borítani az épületet úgy, hogy a két oszlopot kidöntötte.
A keresztyén életnek is van két ilyen fontos oszlopa: Jézus Krisztus halála és feltámadása. Ebből a kettőből bármelyiket kivesszük vagy hitetlenségünkben elutasítjuk, az egész hitéletünk meginog, és előbb vagy utóbb összedől. Jézus Krisztus feltámadása fontos a mi megváltásunkban, mert az az erő, ami feltámasztotta Őt a halálból, az bennünket is új életre teremt. Krisztus most valóságosan jelen van a mennyben, és közbenjár érettünk. Róla, mint feltámadottról tettek tanúbizonyságot a tanítványok, az életüket is áldozva ezért az igazságért. Ne legyen hát kétségünk, hogy aki Krisztusban hisz, és Őbenne új életet kapott, abban jelen van ez az erő, és hasonlóan Jézushoz, megtapasztalja a feltámadást.
Te miért vagy bizonyos Jézus feltámadásában?
Szabó Szilárd
Isten örökkévaló áldásai
Igehely: Zsolt 133:1–3 Kulcsige: Zsolt 133:3 „Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást +és életet mindenkor.”
Örökkévaló az, ami mindvégig megáll, ami soha nem változik meg. Ilyen örökkévaló áldás az emberi közösség is. Nem minden közösségnek van áldása és haszna, hanem csak annak, amire jellemző az egység és a békesség. A békétlen közösségben nem is szeretnénk egy örökkévalóságig élni, abba belefáradunk, ott megkeseredünk.
Az a közösség, ami Isten előtt kedves és az ember számára is kívánatos, olyan, ahol Isten békéje határozza meg az alaphangulatot. Az ilyen közösségnek jó illata van, mint egy háznak, ahová bemegyünk és jól érezzük magunkat, nem undor, hanem a jelenlét kellemes érzése tölt el minket. Az ilyen közösséget Isten jóindulata támogatja, ott van az Úr áldása rajtuk. Ez a közösség növekszik, cselekszik és él, nem csak tenni akar, hanem tevékenységének jó következménye is van. Az ilyen közösségnek nincs vége, mert Isten megtartja. Sem halál, sem a mulandóság nem szakítja el, mert az örökkévalóságban is folytatódni fog.
Törekedjünk, hogy Isten formáljon bennünket olyan emberekké, akik ilyen közösségeket alkotunk! Ha az ördög megrontotta volna ezt az egységet, kérjünk kegyelmet Istentől a változásra!
Szabó Szilárd
