Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”
Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában. Így követte üdvözítő Urát.
A tanítványai is csak azért tudták vállalni a meghurcoltatást és a mártírhalált, mert Jézust megismerve, Vele közösségben élve végezték apostoli szolgálatuk. A Krisztus követői ma is – Szentlélekkel betöltekezve – készek még meghalni is, mert megismerték az Úr Jézust és a mennyei Atyát. Isten ismeretét ma sem pótolhatja semmi más. „Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik.” (Augusztinusz)
A hitünk sokszor meg van/lesz próbálva, ez állhatatosságot, kitartást, tántoríthatatlanságot eredményez (Jak 1:3). Aggodalom, félelem, szomorúság, kudarc, csalódás, stressz próbálja hitünk és kicsinyhitűnek bizonyulhatunk. Kérjük a Szentlélek segítségét a mindennapi hitpróbákban! Az Úr Jézus szavai beteljesültek még éltükben: „emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek”, de ez a hitüket erősítette az Ő többi ígéreteire nézve.
János Levente
Manassé nem apját követi
Igehely: 2Kir 21:1-9
Manassé apja, Ezékiás mindent egybe vetve jó és istenfélő királya volt Izráel tartományának. Ezékiás tetteit helyesnek látta az Úr: „úgy, ahogyan tett őse, Dávid” (18:3). A fia, Manassé viszont borzasztó dolgokat művelt uralkodása során. Mi történhetett? Az apjának nem volt ideje fiára? Rossz társaságba keveredett? Belépett a lázadó tinédzser korba? A tizenkét éves árvát a harag fájdalma vezérelte? Nem tudjuk! A király utálatos dolgai hasonlított azoknak a népeknek tetteihez: „amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől” (2.v.). Az ő bűnös viselkedése népét, de még Júda tartományát is „tévelygésbe vitte” (9.v.).
Hallottuk sokszor: „Amilyen az apa, olyan a fia!” Úgy tűnik, van némi törvényszerűség ebben, de nem szabály. Jónátán esete cáfolja ezt. Manassé is, aki pedig nem követte istenfélő apja példáját. A hívő szülő számára nagy szomorúság az ilyen gyermek. Istennek viszont megvannak az eszközei, hogy életüket megkímélve, megalázza őket és végül megtérjenek Őhozzá. Manassé király története bátorítsa a gyermekeik megtéréséért imádkozó szülőket (2Krón 33:10-17).
János Levente
